Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-10-20 / 29. szám

461 vasok felkelését, azonban igen lustáknak látszottak , s mi csak a hangafüböl kiemelkedő agancsaikat és fejeiket láthattuk. Miután vagy két órát (legalább nekünk enynyinek tetszett vártunk, türelmünket kezdők veszteni s Charles így szólt: „Állj készen a lövésre, én majd halkai füttyentek." Szabályszerüleg be kellene ugyan várni, mig a szarvas önkényt felkel, mert igy elég idö van czélba venni, mig a füttyentés annak teszi ki a vadászt, hogy a szarvas — ha tisztán hallja a nesz irányát, hirtelen ugrik fel s úgy elriad, hogy czélozni reá alig lehet. A szarvasok a füttyentéssel csaknem egy pillanatban kaptak csülökre, jde miután igen közel voltak egymáshoz, nem lehetett tudni, mellyik az erösebb. A perez sürgetős voltához képest telhetőleg jól czélbavévén az egyiket — lőttem s rögtön reá Charles fegyvere dördült. Az arczainkba visszacsapódó füst miatt nem süthettük el idején második csöveinket. A szarvasok vágtatva mérték át az erdős hegyoldalba két legnagyobb agancsár azonban láthatólag maradozott. Jó nagy távolságra mentek már ugyan, mi azonban elhatároztuk, hogy balcsöveink golyóit utánuk küldjük, s így egyikünk az elöl, másikunk a hátrább futót szemelve ki: magasan s pár lábnyival előre czéloztunk. Az egyik golyó az elébb lévő szarvas alatt köbe ütődött, a másiknak tompa hangú vágódása biztos jele volt annak, hogy élő testet talált s a szarvas megfordulván, a hegyről ötven yardnyira lefelé vágtatott s egyszerre holtan rogyott össze. Ezután a sebzett szarvasra ügyeltünk, melly pár száz yard távolságra futván? betegen telepedett le. En helyemben maradtam, szemmel tartandó öt, Károly pedig megkerülte a dombot, hogy megközelíthesse s megadhassa neki a kegyelemlövést. Épen azonban midőn már jó közel volt hozzá, a szarvas neszt vagy szelet fogott tőle, csülökre kapott és neki iramodott; de egy jól irányzott lövés leterité. Megszemléltük ezután s gondosan eltakartuk pompás hízott állapotban lévő két szarvasunkat, és haza indúlván, kevéssel nap áldozta után honn valánk, fáradtan ugyan és éhesen, de nagy mértékben elégedetten jó sikerű napi sportunkkal. Vegyes. — A tatai idomító gyepen nagy szerencsétlenség történt. Constance és Billy akadályversenylovak a legsebesebb iramban futva összeütköztek s a két ló lovasával együtt mintegy villámcsapásra összerogyott. Először is az eszméletlen lovasokat vették ápolás alá; az egyiknek, a Billyn ült lovászfiúnak kevés baja esett; Constance lovasa azonban, a szegény öreg John Harris törések és zúzás következtében meghalt. Constance helyben kimúlt, Billynek pedig hátulsó lapoczkája tört el. — Novimarof gyepén sept. 30-án lóversenyt rendezett a buzgó sportkedvelő gr. Erdödy Rudolf — s ez, mint első e nembeni kísérlet Horvátországban, megemlítést érdemel. A verseny, bár egészen magánjellemmel birt, nem nélkülözte a szabályszerű sport kellékeit; jó versenypályán színeikben futtattak az úrlovarok; biró b. Henikstein, indító Pray Valér úr volt; az öt futást csinosan nyomott programm hirdette ; s az itt kevéssé ismert látványra a közeli Varasd város sok lakosa jelent megA napot akadályverseny nyitotta meg egy tiszteletdíjért, mellyet Erdödy Júlia grófnő adott. Nyeites lett gr. Erdödy Rudolf Fakó lova, második Jolanta, gr. Merveldt tulajdona. Következett egy síkverseny a gr. Erdödy R. által adott tiszteletdíjért. Erre