Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-10-20 / 29. szám

453 mérvekre ösztönözze. Ha csak az államsegély olly roppant nagyra nem emeltetik (mi nem valószinü), hogy a telivértenyésztés jövőre fényes pénzüzletté legyen: úgy a kérdést a dijak szóban forgó emelése nem oldja meg. Az átalános érdek ösztönzésének magától a sportsmanek testületétől kell származnia ; ezeknek kell a teendők iránt magokkal tisztába jönniök s ha sikerül nekik olly programmot felállítani, melly mindenütt elfogadtatásban és tetszésben részesül, úgy csakhamar ki fog fejlődni az erős és érdemdús nyomás, melly a kormányt czélszerü s a fokozódott igényekhez mért segélyezésre birja. A berlini lap ezután, mintegy példákra hivatkozva, az angol és franczia gyepviszonyok szerencsés fejlődésének vázlatát adja, melly — habár lapjaink kilencz évi folyamában többször volt már tárgyalva — elég érdekkel bir arra, hogy némi tanúiságot vonhassunk el belőle mi is, kik az utóbbi pár év óta haladással szintén nem dicsekedhetünk, habár e pangás az ügy iránti buzgalom hiányának épen nem — hanem talán egyedül gazdasági nyomott viszonyainknak tulajdonítandó. Angliában II. Károly király volt az, ki udvari környezetével s az ország aristocratiájával mivelte a sportot s ezt gyorsan példátlan virágzásra emelé. Az időszakot, melly e király kormányzatát megelőzte, a „Sporn" a mostani porosz korszakhoz tartja hasonlónak. A korona a Kings Plate-k alakjában nagyon mérsékelt államdijakat adott néhány — csak erőlködéssel fenntartott gyepen ; magánosak azonban jelentékeny áldozatokat hoztak dijak kitűzésével, jeles vér behozatalával, nemes lovak tenyésztésévei s ezek ivadékainak a gyepen kipróbálásával ; mig az angol nép — a vele született sportkedvelés daczára — a lóversenyek iránt részvétlen maradt, és sem a London kapui előtt Smithfielden, sem a többi első gyepeken csak megközelítőleg sem jelent meg olly számú nézőközönség, minő most Epsom, Ascot, Doncastor s még száz más hely gyepére özönlik. A titok kulcsa II. Károly alatt lön felfedezve. A versenyzést szívvel lélekkel kedvelő király évenkint néhány hétre Newmarketre ment egész udvarával s az ottani tágas és e czélra mintegy teremtett gyepen lovait vendégei lovaival futtatá. E példa úgy hatott, hogy a világ nem sokára a legnagyobb társadalmi kitünésnek tekinté a versenylovak tartását; ez a tulajdonost a fashion emberévé s nevét a fejedelemnél ismertté tette. E percztöl kezdve meg volt nyerve a versenyek fennállhatására kellő alap; tisztelet és hiúság szolgáltatta hozzá a szükséges anyagszert. A király dijakat adott, de ezek nem lévén elegendők, aláirás útján ujak keletkeztek az elegyversenyek alakjában s ezek ismét tágabb kört nyertek a fogadásokban, mellyekben a nézők ép úgy vehettek részt, mint a közvetlen érdekeltek. A fogadás azonban a ver senyeknek új ingert adott. Nem rótták meg többé a nyilvános ragyogási vágyat, az önszeretettel felébredt a nyervágy is s a versenyző a távoli kelethez fordúlt, hol rendkívüli összegekért vásárolta össze a sivatag nemes és gyors tenyésztményeit. Az arab ló, melly akkoriban sebesebbnek volt elismerve, mint a ki tudja hányféle vérvegyülékböl származott angol ló, ez utóbbit leszoritá a pályáról s arra volt szánva, hogy később az angol telivért, lótenyésztésünk ezen ősforrását állítsa elö és tovább tenyésztését a versenyek állandó feladatává tegye. A jó ló becse a fogadások következtében képzelmi fokra hágott; a lóhúst hasonló súlyú ara nnyal fizették s a telivértenyésztés egyszerre hasznos üzletté vált.