Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-10-10 / 28. szám

441 kísérlet történt s ennek sem volt sikere. Midőn a követek házában 1844-ben a mostani nyomorult vadásztörvények hozattak, egy követ arra ligyelmezteté a házat, hogy a solymászat egészen kimaradt a tervből. Kinevették őt, mint a ki a bajdani hűbéri idők egy elavult szokását akarja felmelegíteni. így aztán, midőn e sport néhány buzgó barátja két év előtt a solymászatot régiós hónába visszahozni akarta, törvény hiában sok nehézséggel kellett megküzdenie, s nem is boldogultak volna, ha a császár pártolásával nem találkoznak. Első nagy baj volt Páris közelében alkalmas solymásztért találni. Mult év april havában a sólymok már meg is érkeztek Párisba s tér nem lévén számukra, egyelőre vicomte de Grandmaison vette magához Sologneba, hol azonban — a vidéknek e czélra kedvezőtlen volta miatt nem maradhattak. Ekkor M. Alfréd Werlé, herczeg Montebello veje állt az ügy élére, ennek állását a császár elé terjeszté, ki az uj solymászatot különös pártfogásába vette s engedelmet adott, hogy e sportot a chalonsi tábortéren, hol nincsenek mívelés alatti földek , szabadon lehessen gyakorolni. így keletkezett a champagnei solymász-club, mellynek elnöke Werlé ur, tagjai báró d'Aubilly, vicomte de Brimont, vicomte de Champeaux-Verneuil, gr. Montebello és Mr. Pierre Pichot, ki az egészet 1864. év őszén kezdeményezte. Az elegáns solymászöltözék zöld kabát, veres mellény, zöld nadrág, térdig érő veres harisnya, sárga kötővel és saruval. A szürke kalap XIII. Lajos korabeli szögletes, mellé a club gombja fölé gémtoll van tűzve, s körüle, mint az öltöny hajtókán is, látható a galon de venerie, két arany szalag közötti ezüst vonal az urak — s az ellenkező a szolgák számára. A club gombján arany mezőröl domborodik ki egy öklön ülő ezüstből kivert sólyom. Madara sok van a társulatnak, egy része idomítás alatt van s kitűnő. Van nyolcz fiatal, ha tavali sólyma, három galambász , több szabda, ölyüded, vörhenyes és nemes vándorsólyma, mellyeket Tunisból kapott s van a sólymok idomitására való tömérdek egyéb madara. A chalonsi táborhely a hasonló nevü várostól négy mértföldnyire a Champagne terméktelen kopár részében fekszik, s 12,000 négy szeg hectarnyi területü. Mész rétegű kiaszott talaján mecsevész növényélet teng; a nagy költséggel és szorgalommal mívelt császári majorságföldeken liliputi zab s néhány kertben zöldség tenyészik a katonaság számára. A sátrak és laktanyák mögött patakparton Mourmelon városka ormótlan házai terülnek el. Legszebb épülete a solymászok háza. Gyepes kert van mellette a sólymok számára, mellyek éjszakára a mindenféle solymászati készülékkel feldíszített terembe jönnek. E terem felett a solymárok szobái vannak, — a ház többi részei a club tagjainak szállásai. A chalonsi táborhelyen 1860 óta évenként érdekes lóversenyek tartatnak, mellyekben eleinte csak katonák vettek részt, de most minden sportmannak nyitva vannak. A császár rendesen a versenyek idején szokta a tábort meglátogatni, s ezért az új solymász club ünnepélyes megnyitására is ezen időszak választatott. A császár nem jött el ugyan, de a megnyitás fényesen ütött ki. Mintegy háromszáz tiszt lóháton, mindenféle pompás fogatú hintó s nagy nézőközönség a környékről és Párisból volt jelen az első s az ezt követő solymászatokon. A sólymok többnyire pólingokat és reznekeket fogtak. Különösen a reznekfogások igen érdekesek; e ritka és nemes