Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-09-30 / 27. szám

429 Kúszni különösen szerettek s e mellett nagyon virgonczak voltak ; szóval sok volt életvidor magukviseletében, mi a majmokra emlékeztetett s örömest követtek el azokéhoz hasonló csínyeket. A mint az utczán emberrel találkoztak, elibe szaladtak, gyorsan felmásztak vállára s a jövö perczben fürgén leugorva tova iramodtak, nagy örömben lévén, hogy illy bolondmiskaságot követhettek el. Ez azonban a járókelőknek kellemetlen meglepetéseket szerezvén, gazdájuk kénytelenitve látta magát szabadságukat korlátozni. Hosszú zsinegre kötve egy kis réten szabadon ereszté őket; a Coatik semmi kísérletet sem tettek a zsineg elharapására s beérték azzal, hogy tartózkodási helyükön nagy szorgalommal kutassanak rovarok után. Nyár levén, a lég hüssége nem bántotta őket, de annál többet szenvedtek a pajzán gyermekektől, a kik folytonosan bosszantva ingerlékennyé, mérgesekké tevék s elölték bennük a jó indulat utolsó szikráját is.*) Két hónapi künn lét után elvadítva, sok bajt okoztak gazdájuknak. Amint szerét tehették elillantak s föltalálásuk nem olly könnyű volt. Többnyire a szomszéd falvak kertjeibe, fákra menekültek. Ősszel egy terrassera helyezték, de annak gyepét mind felszaggatták, minek következtében máshová kellett szállásoltatniok. E közben a hím, mint gonoszabb, harapósabb lett ; nehogy éles fogaival valakit megsérthessen, társával együtt egy teljesen elzárt szobába csukattak, de — másnap reggel ott se hirük, se hamvuk; fölmásztak a kandallón át a kéménybe s onnan a fedélre felkúszó szőlőtő indáin leereszkedve elillantak. Hajnalban még a faluban kóborogva egy vén asszonnyal találkoztak s annak vállára ugrottak ; ez rémültében tova lökte őket, mire a Coatik elugrottak ugyan, de előbb vállán több helyen megharapták. Hogy többé illy csínyeket ne követhessenek el, gazdájuk egy kalitkába záratta mind kettőt. így sem lehetett velők boldogulni; a mint szerét tehették megszöktek s őrükkel is szembe szállottak. Végre Saussure megelégelvén az általuk okozott sok bajt, megölette s kitömette őket. Saussure maga is azt hiszi, hogy ha állatainak tartására alkalmas hely felett rendelkezhetett volna, hol azok ingerkedésnek nem leendettek kitéve, megtartották volna szelid természetüket. A mondottakból kitűnik, hogy minő élénk, eleven állatok voltak a leírtak, habár harapásra több hajlamot mutattak mint barátsági érzület kifejezésére. Szerették ugyan ha kényeztették őket de részükről nem igen viszonozták. Elmondhatni ez állatokról, hogy valóságos kóbor, országkerülök. Folytonosan kóborognak lesütött fővel, szimatolva és semmi útjokban esö tárgyat nem hagynak érintetlen; mindent szaglálniok kell, vagy karmaikkal érinteniök. Ha egy könyvet kapnak elö, elölábaikkal gyorsan lapozzák át; ha szivart kapnak, teljesen kicsömbölyíttik s a jövő perczben eldobják , mivel változékony természetük nem engedi, hogy ezen tárggyal hosszasabb ideig foglalkozzanak. Szeliditett Coatik iszonyú pusztításokat visznek véghez a termekben, ha bejutnak ; mindent, mit csak felfordíthatnak, fellöknek vagy karmaikkal összekarczolnak." *) így van ez a mi állatkertünkben is ; sok értetlen ember folyton boszantgatja az állatokat, sc5t némelyikét addig szurkálták, mig majdnem beleveszett.