Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-09-30 / 27. szám

424 szor talán már kifogott rajtad, végre körül kaphattad: öamagaddal, kutyáddal és a sporttal elégedetten folytatod a vadászatot. Kérdem most már, mi gyönyör van abban, felverni vagy felhajtatni a foglyot s csak lőni, löni és löni? Hasonlítható-e össze a kétféle mulatság ? Fogadnék reá, hogy a felverők és hajtók tizenketteje közt alig akad egy, ki vizslával jól tudna vadászni — s százra alig esik egy, kinek jó,vizslái legyenek, mert csak jó sportsmannak vannak jó kutyái s a világ legjobb kutyája is hamar elromlik, ha olly vadászszal jár ki, ki dolgához nem ért jól. A kutya elveszti biztosságát, nem tudja mihez fogjon , a lövész lármáz, káromkodik, büntet, a fogoly tova megy, a sportnak hire sincs — s így aztán megtörtéről?, hogy a rosz vadászság eltakarása végett a „walking up"-hez folyamodik az illető. Egy vonalban járni s ravaszt elhúzni mindenki tud, és sok ember ki pár jó vizsla mögött nyomorú szerepet játszanék, a felverési rendszerrel (nem tekintve a lövések sokaságát) egyremásra az önmagánál jobb vadászon is túltehet. „Midőn én kezdtem vadászni, jó mesterektől, jó lövőktől s jó sportsmenektöl tanultam ; jó vizsláink voltak s jó napi sportokat élveztünk; igaz hogy nem ejtettünk el száz darabot három négy óra alatt, de viszont hónapokig elvadászhattunk s nem csupán néhány napon át, mint a mostaniak. Hogy azonban késő őszszel is jó vadászatok essenek : ehez jó kutya, szakértelem és ügyes lövészet szükséges. Úgy látszik, hogy napjainkban a két elsőt feláldozzák a — harmadiknak, vagy legalább nem gondolnak velük s ezzel a vadászat fő élvezetével sem." (Vége következik.) Mexicói sport. ív. A mexicói nép nagyon ünnepszerető; hetenkint legalább egyszer ürügyet keres ezt vagy azt a szentet megünnepelni, semmit sem dolgozni s a napot kedven cz mulatságaival tölteni. Illyenkor aztán a boltok bezáratnak s a játékházak megnyílnak. Vecsernye után minden ember a főtéren van ; a bikaviadal a közönséget dühösen harsogó zenével hívja s a kakasviadalok és a lóversenyek is kezdődnek. E lóversenyek semmiben sem hasonlók a mieinkhez. Rendes vagy csak e czélra egyengetett pályagyepröl szó sincs s a futás nem is valódi erömérközes, miután legfölebb 500 lépésnyi távolságra történik. Az induló pont előtt mintegy harmincz lépésnyire indulnak a lovasok, de ha valamellyiküknek, mielőtt az indulópontot elhagyná, megállni tetszik , az indulás megbiusult s valamennyinek újra kell kezdeni. A zabla hatalmassága s a mexicói lovak tökéletes alávetettsége olly nagy, hogy a lovasok néha tizenötször hússzor is szándékosan indulnak rosszúl, mielőtt komolyan hozzá fognának. S ebben rejlik a mexicói lovar minden mestersége; itt nem a legjobb ló nyer, hanem a legügyesebb s a eselfogásokkal legjobban daczolni tudó lovar, mert a pályavonal nagyon kurta lévén, minden az első iram sebességétől függ, mellyel a ló indul. A mexicói turf évkönyveiben erről egy igen mulatságos esemény van feljegyezve: