Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-09-30 / 27. szám

420 követeli, ha felrepül a fogoly, a mögötte legközelebb lévő puskát illesse a lövés elsősége s csak ha elhibázta, lőhessen a többi. Alóltöltö puskákkal a töltésre és a vad felszedésére kevés idö fordíttatik. Ha a hozár rögtön meg nem találja a vadat, ez a rókák számára marad ott. Némelly vidéken fel sem szedik azonnal a vadat, hozárt se alkalmaznak, míg a lövészek az egész vadásztért vagy ennek bizonyos részét be nem járták. Ekkor aztán, míg a lövészek más területre mentek át, a szolgák a már átvadászott téren hozárokkal kerestetik és szedetik össze a lött foglyokat. Illy módon vadászva tapasztalatlanságnak vagy fegyelemhiánynak vétetik legkisebb felkiáltást hal látni, vagy a fölötti nyugtalankodásnak adni legcsekélyebb kíváncsi jelét, valljon leesett-e foglyod vagy nem. Lövésre volt alkalmad s ez elég. Tölts és menj tovább. Ha leesett foglyod, majd megtalálják ahozárok és szolgák ; ha nem esett le, az se baj. A második mód a „driving," a foglyok „hajtása." A puskások valamelly kőfal vagy sövény mögött elbújva foglalnak helyet. E búvó hellyel szemközt mintegy ezer lépésnyire a hajtók — számra néha százan is — egy vonalban állíttatnak fel. Adott jelre a vonal megindúl s a foglyokat a lövészek rejtekhelye felé hajtja, minden madár vagy falka felverésekor „mark ! mark !"-ot kiált a hajtó s a felriasztott szárnyas roppant sebességgel repül el a kőfal vagy sövény fölött, melly alól a lövész csak pár másodperezre láthatja. Előadván a vadászatmód e két új nemét, említsük meg, hogy ezek ellen és mellett az angol sportlapokban szenvedélyes polémia foly. Az Old England-párt csak a vizslás vadászatot tartja valódi sportnak, kárhoztatja a felverök és hajtatók öldökléseit, e modort a kor elpuhultságának bélyegzi, melly restel fáradni s csak löni, lőni, lőni akar, de nem vadászni. A Young Englandpárt viszont vén pedansoknak és ezopfosoknak czímezi a vizslavadászat híveit, kik úgymond csak azért ellenzik az új módokat, mert nem boldogúlnak velük s nem képesek a véletlenül kelt, vagy a sebesen repülő madarat lelőni. De halljunk a terjedt polémiából néhány pro és contrát. „Sokan vannak, írja egy Young England, kik a fogolyhajtásra kígyót békát kiáltanak, pedig talán soha sem kisérlették meg a vadászat e módját. Vén ezopfosoktól — kik rendesen laudatores temporis acti — halljuk mondani: milly nevetséges képtelenség az, sövény alatt árokban állongálni s várni az arra hajtott foglyokat. Nem szólnak azonban a roppant hevélyröl, melly ezzel jár. midőn a hajtók mark! kiáltásait halljuk, s a kőfal vagy sövény kis rézsén átpillantva látjuk mint jönnek foglyaink olly sebességgel, mellyel egy óra alatt nyolezvan mértföldet haladnának. Igaz így nehezebb lövések esnek s talán ez az oka, a miért az öreg slendriánok ellene vannak. Aztán mai nap alig is lehet már kutyákkal vadászni, mert feltéve hogy a tölténytok benn akad az alól töltőben, míg az ember kiszedi belőle, az egész falka rebbenös lesz s tova megy. A hajtás Norfolkban és Suffolkban divatos leginkább, de többnyire csak september vége felé, midőn a foglyok már olly rebbenősek, hogy vizslával vont csőre volna szükség sikerrel lőhetni. Ezzel szemközt az Old Englandhoz tartozó „The Prior" (álnév) így gúnyolódik: „Oh a fogolyhajtásnak sok előnye van. Az első az, hogy a hajtásba nagy darab föld foglalható be s kevés óra alatt minden vadtói megtisztítható. Másodszor, nem kell hozzá csak egy két hozár s így jó vizslákra nem kell költekezni. Harmadszor,