Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866
1866-08-20 / 23. szám
363 pergett a gyepen, szaggatva fojtogatva egymást, mint két neki vadult, kutya, s hol az egyik volt felül, hol a másik. Eközben köröskörül is dühösen folyt a harcz, néhanéha egy-egy puskatus ropogva terített le egy-egy csőszt, de viszont a gerelyek is iszonyú munkát végeztek. A csőszöknek meg volt ugyan parancsolva, hogy e gerelyt csak bot gyanánt használják, de azért több vadőr oldalába merült biz az. Különös hogy az egész viadal alatt mindössze csak három lövés esett, s ezek is alkalmasint csak esetleg sültek el; ezt azonban megfejti a körülmény, hogy csak öt vadornak maradt lőkészlete s ha a csőszök tudták volna, hogy a reájuk irányzott húsz puska közül csak öt van töltve, bizonyosan perczig sem haboznak az első roha mkor. Más részt az is áll, hogy a vadorok e birkózó veszekedésben tartózkodtak lőni a fegyvertelen csőszökre s egy megmenekült mondá később nekem, hogy bár töltve volt puskája, nem volt bátorsága lőni vele s csak a tusát használta. (Yége következik.) Falkás vadászatok Francziaországban. ii. A francziaországi vadkanfalkák közt, mellyekre a sajátszerű vautrait elnevezés alkalmazható (a régi vertrag, veltre } vagy veaultre szótól, a mint a Gaulok a kutyákat nevezték) egy sem olly nagyszerű, mint Osmond grófé. Kevés vagy tán egy fejedelemnek sincs olly pompás vadászkastélya, mint e grófnak Nivernaisben. A „La Vénérie," mert ez a sportsmani Eldorado neve, lapjaink egy korábbi évfolyamában pontosan lévén már leírva, ezúttal részletekbe nem bocsátkozom. A gróf falkája Angliából hozott negyven pár nagy és hatalmas rókakopóból áll s a falkár évenként új és új felfrissítést vesz a szigetországban. A falkának maga a gróf a mestere s nagy ügyességgel és bátorsággal viszi a dolgot, bár néhány év előtt balkezét a szétpattant puskacső elszakitá egy vadászat alkalmával s ö mégis vadászlovait a legsűrűbb erdőkben és Nivernais bekerített legelőin a falka után az első sorban lovagolja; s ha a vadkant megállítják a kutyák, ő az első mindig, ki leszáll nyergéből s a bőszült vadat gerelyével egy kézzel támadja. Adolf a falkár, kis termetű vakmerő ember, a rókának egész ravaszságával bir, s valóban hasonlít is ezen állathoz; két lovas ostorász és három gyalog peczér segíti öt. Az idény eleje Nivernaisben, a La Yénérie kastélyban toly le, aztán a balattei erdőbe jő fel a vadászat], melly Párishoz közel fekszik s kitűnő sportot nyújt. November elején, La Vénérie két első vadkanvadászata alkalmával két kutyát megölt, nyolezat megtépett az üldözött vadkan. November 19-én Viscount d'Anchald, a gróf szomszédjainak egyike, ki falkáját a gróféval egyesíti egy-egy vadászatra, nagy veszedelemben forgott. A kutyák által megállított vadkan neki állott s kezében nem volt egyéb fegyver, mint a lovagostora nyeléből kijáró rövid tőr. Sikerült mégis a vadkant ledöfnie. Egy más alkalommal M. Napoléon Dora, a gróf barátja, csak úgy menekülhetett a neki bőszült állattól, hogy hátára ugrott s füleinél ragadván a vadkant, kis ideig a hangosan csaholó kutyák közepette nyargalt rajta, míg a gróf segítségül jött.
