Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-08-20 / 23. szám

355 állt, liogy ura betegen fekszik s valami lódologban óhajt velem szólani. Azonnal átlovagoltam s lovászomnak meghagytam, hogy visszatértemig várakozzék. Russel barátom nem egész két mértföldnyire lakott s oda érkezvén ágyban találtam őt; máskor vidám vernyeges most kissé megvont arczára fehér hálósipka simúit, cserepcsíkba kötött jobb karja vánkoson nyugodott, s az egész ember a kétségbeesés valódi mintaképe volt. „Na's Jack, mi a baj?" volt első kérdésem, mire ő ágya mellé ültetett s előadta a történteket. Jack Russel vadásztársaságunkban a legkeményebb lovas farmer volt, s mindigazelső sorban lovagolt. Lovagolta pedig lovait olly czélból, hogy eladhassa, egyébiránt mig a vadászidény tartott, nem sokat törődött vele millyen üzletre tesz szert. Ez évben egy pompás négy évese volt neki, mellyet a mult évben Horncastleben vett s mellyben Jack (ki ló dolgában ritkán csalódott) egész kis kincset látott rejleni Falka után még egyszer sem lovagolta e lovat — szépen ottbonn tartogatta és szor_ galmasan idomította. Szándéka volt azonban nem sokára gyepre hozni s e végett íe. szülten várt a findon-vámházi találkozóra, hol aztán meg akarta mutatni, ki a legény a csárdában. A ló sokat igért — kitűnő ugró, gyors iramú, jó indulatú, mint akár a legidösbb vadászié a mezőnyben s olly szép alkatú volt, hogy azonnal megfogta a néző szemeit. A rég várt nap elérkezett végre s kedden, a bramley-i hetivásáron. Jack bizalmasan megsúgta barátainak, hogy „szombaton a findoni találkozóra jön majd valami, a mit érdemes lesz megtekinteni." Jack mulatni szerető ember lévén, rendesen utólsó volt azon bérlök között, kik a „veres oroszlányból" haza botorkáztak, ez úttal azonban még a szokottnál is tovább maradott. A gabona ára felment, a bérlök jó kedvűek voltak s természetesen kutyáink bámulatos sportja szolgált főbeszédtárgyúl e társaságban, mellynek egytől egyik minden tagja vagy tenyésztő vagy kemény lovas volt. Jack bevallotta nekem, hogy midőn hazatérendő — gigjébe ült, kissé „nyakban volt" ugyan, de nem jelentékenyül ; mindamellett hogy történt, hogy nem ? elég az, hogy lakásától mintegy két mfldnyire feldőlt s tört vállperecczel és két helyen eltört karral gyalogolt haza. Ez már most tönkre tette minden tervét, hogy lovát a findoni vadászaton fitogtathassa a gavallérok előtt, s mint mondá — a fájdalommal nem sokat törődik, de az, hogy lovával a találkozón meg nem jelenhet, egész éjjen át nem hagyta aludni. Reggel felé elszunyadt s lázas álmában engem látott udvarából kinyargalni a pejkón. Ezt ő ómennek nézi s a pej sorsa — úgymond — egészen az én kezemben van, mert miután neki lebetlen ágyából felkelni, nem volnék-e én olly szíves hogy a lovat helyette lovagolnám a findoni vadászaton? Örökké hálás lenne érte, ha megtenném ezt neki. Volnék-e olly szive3! ? Hiszen a jelen körülmények közt akár tíz fontot is szívesen megadtam volna illy lóra ülhetésért; de ezt természetesen nem mondtam neki. Igen, ha gondolja hogy jól megülöm lovát, miért ne, megteszem neki hogy lovagolni fogom, de meg kell vallani, hogy ez nagy felelősséggel jár — s tegyük fel, ha baja esik a lónak? / Oh, ez az ő dolga. Ne gondoljak a ló nyakával s a magaméval se, ha arra ke 23*