Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-07-30 / 21. szám

333 Necrolog. Tordátfalvi Halmágyi Sándor — végrendeletileg hátragyott óhajtás és utolsó kívánat értelmében — a maga, mint a sok szívesség és gyöngédség által hálára kötelezett szomszéd, s elvrokon; valamint az elhunyt egyetlen, még életben levő, távollakó fitestvére mező-kövesdi Újfalvi Sámuel és rokonai s barátai nevében szomorúan jelenti, hogy: Mezö-Kövesdi Újfalvi Sándor nincs többé! A megboldogult e folyó 1866-diki julius 16-án reggeli 2 órakor élete 74-dik évében vett búcsút e földi léttől, s e visszavonbatlan végbúcsu úgy a rokonok, mint a résztvevő barátok és ismerősökre nézve annyival megrendítőbb, mivel társadalmunknak e tisztességben s közbecsülésben elaggott, de még mindig fris és eleven szellemű tagja — mint szives rokon és barát, mint tapasztalt tanácsadó s lelkes hazafi — még sokáig Ígérkezett az élet hullámzó folyamán velünk együtt tovább evezni! Fájdalom, egy végzetteljes pillanat végkép kiragadta őt földi körünkből, s immár a lelkes hazafi, a szívélyes öreg bátya, a szép szellemű s közszeretetben álló aggastyán, ki a múlt időkről élő krónika gyanánt regélt s mindig a férfiasság szellemét éleszté az új nemzedék kebelében, egy bosszú élet fáradalmai s élményei után kiszenvedve pihen az örök nyugalom vánkosán. Alig nebány napi gyöngólkedés után a férfiasság és erő eszményét mindig hő ragaszkodással ölelő lélek feloldozá magát azon földi terhek és szenvedésektől, mellyek a késő aggkorral járnak, s mellyek őt annyival szomoritóbban látszának meglepni, mivel soha nem lankadó szellemének frisessége és szilárdsága leverő ellentétben állott a hanyatló testi erőkkel. Elete utolsó percze is férfias vala, a szánalomraméltó vonaglás helyett mintegy büszkén ment tova, egykor szintén az erőt és férfiasságot képviselt, rég elhúnyt kortársai és barátai Wesselényi és Kendeffi után, kiket soha se szűnt meg példányképek gyanánt állítni előnkbe. Erdély legöregebb vadászaként vala széles körben ismeretes, s utóbbi években több mint ötven évi vadászkalandjait önéletiratszerü munkában összeszedvén, az irodalmi foglalkozás nemes terére lépett, s a magyar sport köréből nem egy érdekes czikke után lön ismeretessé neve távolabbi körökben is. A múlt idők árjában eltűnt régi táblabirói világ egyik kiváló jellemeként élt köztünk, de a régi eszmék s régi formák iránti kegyelet mellett nemes izlése s eleven felfogása lépést haladott a korszellemmel, s valamint életét lehető kellemesen és hasznosan töltötte el, úgy utólsó perczébez is egy nemes elhatározást kötött, szép nemesi birtokából az erdélyi muzeumegylet és kolozsvári nemzeti színház alaptőkéjének gyarapítására tekintélyes összegeket hagyván. A balsors —• mint maga irá a gyászlap iránti rendelkezésében — megtagadá tőle, hogy gyászravatalát nő és gyermek állja körül. Álljuk körül mi, kik ismerni s tisztelni tanultuk ezen szeretetreméltó, ezüst fürtü, kiváló egyéniséget, rokonok, tisztelők, barátok, közelebbi és távolabbi ismerősök, kik e férfiú elhunytát részvéttel kisérjük.