Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-07-30 / 21. szám

Hétfő, julius 30. 21. sz. Tizedik évfolyam 1866. A csökönyös 16 (Angol sportvázlat.) Hajtottál-e már valaha szives olvasóm csökönyös lovat? Valószínű, hogy igen. Na' s úgy-e kedves egy dolog ez, kivált ha nö ül melletted, s a ló valamely vidéki mezőváros vásárterén, embertömeg közepette kezdi magát megkötni. Részemről azt tapasztaltam, hogy a valódi csökönyös ló, mintha csak büszke volna tettére, rendesen nagy nézőközönség előtt szokta kitüntetni e jeles tulajdonságát, melly noha rendkívül boszantó, de legkevésbbé veszélyes lóhiba, s aztán mindig közel van a segítség, mert a jó ég tudja honnan, honnan nem, két bárom ácsorgó ficzkó mindjárt ott terem szekerednél, s míg egy pár a kereket tolja, a harmadik egyenesen valamely boltkirakatnak fordítja a rudat. Felteszem, hogy mindez ismeretes már előtted — de, kérdem, hajtottál-e már „birkózási előadásra" csökönyös lovat? Aligha. Én azonban hajtottam s leirom ezennel kis kalandomat, melly már sok sok év előtt, de még sem olly régen történt, hogy végkép elfeledtem volna. E bevezetéssel kezdi meg az „Old Bushman," kinek tollából „Anglia legjobb tizennégy markosának" történetét tavai úgy látszik szívesen vették e lapok olvasói — a következő s az angol életet híven jellemző sportvázlatot: 1842-ben Cambridgeshire Melbourne Heath helyén birkózó öklözödés volt kitűzve két izmos ficzkó közt, kiknek egyike Sambo Sutton nevü néger, másika egy rézbarna bőrű s Bungaree nevü ausztráliai ember volt. Néhány nappal a birkózás előtt e laconicus meghívást kaptam a főhadiszállásról: „Littlebury. Octóber 25-én, d. e. 10 órakor. Jókor kell oda érkezni." — Cambridgetől keletnek húsz mértföldnyire laktam akkor s így 24-én délután e régi városba utaztam olly szándékkal, hogy ott friss lovat bérelek s másnap a birkózás helyére hajtok, hogy visszatéret azonnal haza indulhassak Cambridge ból frisen maradt lovammal. Azon időben a birkózás divato21