Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-01-20 / 2. szám

29 örömére s ujongására a földon terültünk végig. Kezdetben, mint szenvedő-társak egymásra gyanakodtunk, egymást gondolok a tréfa eszközlőjének; amint azonban megismerök közös helyzetünk nevetséges voltát, jó arczot vágtunk a rosz tréfához s csak szemmel intvén egymásnak, későbbi bosszút esküvénk. A reggeli minden további háboritás nélkül folyt le, a kávé, thea, bor, s egyébb italok megmérgezve, az étkek elsózva vagy túlborsosak nem voltak, mi egyébiránt itt a nem vigyázón, ki tányérjáról leveszi tekintetét, könnyen megeshetik; a kenyérgolyóbisok nem törtek lyukakat; szóval békében enyhitém farkas étvágyamat, jól ellátva keltem fel s néztem a nap elébe, mellynek kikocsizással és a ménesudvar megtekintésével kell vala kezdődnie. Pontban tíz órakor három könnyű jukkerfogat állt elő; a kedvencz arabpár, a ragadárok és a szürke csikók; az utóbbi fogat hajtását egy a gyeplő kezelésbén jártas úrra bizták, mig a háziúr, kedvencz arabjait, a gróf sógora pedig a neveletlen bécsi fogatot hajtá. A múlt éjjeli kis kör azonban két pardubitzi fiatal úr érkeztével megszaporodott, s már előbb fogadott volt a ház szeretetreméltó asszonya három, porosz Sziléziából való urat, kiket a szép idő csaltehegyeken túli őszi kirándulásra. Kinsky gróf ismét egy helyet ajánlt nekem az ö kocsiján — olly kitüntetés, mellyre már előre számoltam, hogy a rendkivüli hajtásmüvészetböl nappal sajátítsak el valamit. Hogy tehát a vetélykocsizók útját szabja s hogy azok nyomban követhessenek bennünket, majdnem helyben fordult meg a gróf; a külső kerékpár a levegőben libegett, a fogat előre hajtott; a kis kocsiban négyen ültünk; 60 foknyi szög alatt a régi Königskrone fülkéjére , innen meredeken lefelé, egy kétfelől hollandi sövényzettel kerített kerti útra ; a lehető leghegyesebb szög alatt a forduló körül és sebes iramban le a hegyről, mellynek csúcsán a vendégszerető chlumetzi kastély díszlik. Rattel, rittel, rattel — robogtunk végig a kis város kövezetén, mathematikai pontossággal suhantunk el a híd sarkköve mellett, s aztán egy a méneshez vezető fennsíkon röpülénk odább. Közbe-közbe nem állhatta meg kocsisunk , hogy valamelly lejtős hajláson mindenestől le ne hajtson s aztán hihetetlen helyeken ismét fel ne kapaszkodjék a töltésre; a mi azonban leginkább meglepett, az a grófnak bámulatos szemmértéke, rendkivüli biztossága, nyugodt hidegvérüsége volt, és csak is ez által sikerültek e merész manőverek. Ot perez Octavián gróf mellett a bakon — s az ember elfelejti a veszély lehetőségét, csupán a kivitel ügyességén csodálkozik s egy fától a másikig, egy ároktól a más árokig bizonyos kellemes ingerültséget érez; mert hogy a gróf még szándékosan sem dőlhet fel, az semmi esetre sem fekszik a valószinüség körén kivül. (Folyt, követk.) Vegyes. — A békési vadászatok ez idén a szokott időnél valamivel későbben, de nem kevesbbé fényes sikerrel tartattak meg, s miűt az előttünk fekvő löjegyzé-