Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-07-10 / 19. szám

292 vári, a horog a tü ágyának végén lévő gömböt: elbocsátja s a tü teljes erővel szökik vissza, mi által a tölténybe hatolva, ennek gyútükrébe szúr s a rögtöni felobbanást eszközli. A töltény kemény papirosból készült hüvely, elzárt alsó véggel; e hüvelybe kellő mennyiségű lőpor, a lőporra összenyomott s mintegy '/<z ujjnyi vastag papiros fojtás jő, mellynek a lőporon lévő vége lapos s csak egy kis mélyület van benne, hova a gyúanyag (durranó higany) van alkalmazva, míg a felső vég homorú s e homorúlatban ül a golyó, melly alól gömbölyű s pontosan a hüvelybe illő; egész alakja pedig tojásdad, tehát hosszúkás, gömbölyitett csúcscsal. A tűnek az"említett módon történő felhúzása, a töltény behelyezése s a fegyver kellö'elzárása után (melly összes mütéíre 10 másodpercz elegendő) a fegyver elsüthető; a tő a töltényen keresztül hatolva a gyúanyagba szúr fel s ezt fellobbantva, a löportöltésnek felülről lefelé elgyúlását okozza. A lobbanás e módjának előnye abban áll, hogy a lőpor felül, s nem — mint közönséges fegyvereknél — alól gyúl meg, ez által tökéletesen elég s felgyúlatlanúl egyetlen szem lőpor sem jő ki a csőből, mi a kupacsos fegyvereknél nem történik, részint mert a lobbanás lassúbb, részint mert a töltésnek puskavesszövel leveretése alkalmával a lőpor egy része összezúzódik s ez többé el nem sül. A gyútüpuskának azonban sok előnye mellett hátrányai is vannak. Ezek egy része, bonyolúltabb s fokozott vigyázatú kezelést kivánó szerkezetéből származik, melly elkerülhetlen szükségessé teszi, hogy a fegyver csak kitűnően jól betanított s gyakorolt kezekbe adassék, miután semmi se könnyebb, mint a tüt csak kevés vi gyázatlansággal is letörni s a fegyver ekkor haszonvehetlenné válik, mert a tűnek beeresztése a gömbbe — habár épen nem nagy nehézséggel jár — mégis időbe kerül; másrészt pedig a fegyver gondos tisztítása rendkivül szükséges s e végett kezelőjének tökéletesen ismernie kell szerkezetét, hogy bánni tudjon vele. Vadászati gyútüpuskáknál a felülgy úlási rendszertől már nagyobbára eltértek, mert e mód előnyei nem pótolják az azzal járó hátrányokat. Azon körülmény, hogy a tűnek az egész lőportöltésen keresztül kell hatolni, míg a gyúanyaghoz ér s hogy a fellobbanás alkalmával a lőpor lökése (Brand) erősen éri: e tü az oxidationak nagyon ki van téve s ezenkívül a fegyver hosszabb és sűrűbb használata esetében a lőporégés a tüt annyira megüli, hogy erőteljes hatása jelentékenyül csökken, sőt gyakran csötörtököt mond. Ezt tekintetbe véve, ollyan töltényeket készítettek, mellyekben a gyúanyag alól van, mi által sokkal rövidebb tü alkalmazható s ez a fönebbi hátrányoknak nincs kitéve. Az egyetlen mód, mellyel a felülgyúlásnak a tűre gyakorolt hátrányos hatását csökkenteni lehetne, jó lőpor készítése volna, melly bármilly fokozott erővel is kevesebb lerakodást és piszkot hagyna a fegyverben. Mennyire van e kívánalomnak megfelelve, legjobban tudha tják vadászaink. Hallomás szerint Bécsben gyútüpuskák lehető leggyorsabb készítésére történnek intézkedések. Be kell vallani, hogy a magas kormány kissé későn karolja fel ezen eszmét, annál inkább, miután Schleswig-Holsteinban, hol az ausztriai sereg a poé