Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-06-20 / 17. szám

264 Midőn a király és a herczeg közt a viszony megfeszült, d'Yauville csakhamar tisztában volt magával. Csaknem egyenlő vonzalommal viseltetett mindkettő iránt, és legforróbb vágya lett a két magas személyt egymással kibékítni. A beszélgetések alatt, mellyekre a királylyal, hivatalos állásánál és annak baráti vonzalmánál fogva gyakran volt alkalma, több izben észrevenni hitte, hogy XV. Lajos szívesen nyújta­ná ki békülő kezét, ha királyi tekintélyének csorbítása nélkül tehetné. D'Yauville oda fordította tehát minden erejét s igyekezetét, hogy alkalmas eszközt találjon a kibékitésre. Diplomatai finom tapintattal több izben e tárgyra terelte a beszédet, de a király mindannyiszor nyájasan de határozottan megszakitá azt. Egy idő óta ugy vették a cbantillyi várban észre, hogy d'Yauville ur gyakrabban jár ugyan oda, mint addig is, de kerüli a herczegi termek társalgási köreit, és szivesebben társalog de Belleval úrral, Condé herczeg Icapitaine de chasseával, és annak két hadnagyával: Martineau és Gaspardeal. A ki d'Yauville és a három udvari tisztnek részint a délelőtti vadászatokon, ré­szint este a zöld fűben tartott értekezleteit figyelemmel kisérte, észrevehette, hogy ti­tok forog fenn ; de a chantillyi mulatságok folytonos változatosságában ez is meglehető­sen észrevétlenül tünt el. Csupán egy tény nem maradhatott sokáig észrevétlen : az t. i. hogy egy idö óta a szarvas nagyot kevesbedett a chantillyi vadasban. Egyszer a berezeg némi kedvetlenséggel nyilatkozott e fölött, egy vadászaton. De a vadászszemélyzet nem tudott urának jobb feleletet adni, mint azt a kissé meré­szet, hogy bizonyosan tanyahelyét változtatta a rötvad. Könnyen fel lehetett tenni, hogy a compiegnei királyi uradalom a chantillyi röt­vadra, különösen a felnőtt szarvasokra nagy vonzerőt gyakorolt, és már szóban forgott, hogy e tekintetben erélyes kérdést intézzenek a grandmaitre du Soissonnais-hoz. De szent Hubert napja közeledett és a herczeg kereken kimondá, hogy e napra okvetle­nül teljes számban akarja a vadak létszámát látni. Ez nem történhetett meg a királyi vadászebek mesterének közbejötte nélkül, és d'Yauville ur valóban magára is vállalta, hogy ö magassága vadasainak ez alkalomra vissza állítja régi fényét. Rövid idő alatt uj alakokkal népesült meg a chantillyi szarvastanya, többfiközt egy pompás állatjs jött belé, óriás agancsokkal, melyek ágait a krónikások elfeled­ték megolvasni. A herczeg maga is meg volt lepetve e hatalmas vendég láttára és teljes meg­elégedését adta d'Yauville urnák tudtára. Kérdezte is töle: honnan váltott ide e szar­vas? de d'Yauville ur csak kitérő választ adott, a mire meglehettek a maga okai. Nem sokára még jobban el voltak a herczegi pagonyok rőtvaddal látva, mint valaha. De a jövevényeket nem soká vették számba, csupán annyit változtattak a dol­gok állásán, hogy a vadászok több nyugodtsággal folytathatták hubertnapi készülő­déseiket, mióta jó agancsárok hiányától nem kellett többé tartaniok. Azonközben gyors léptekkel közeledett az ősz. A nyár éjek szelid varázsa ki­merült, és zord északkeleti szél lehellete fosztotta meg a fákat lombruháiktól. A vadá-

Next

/
Thumbnails
Contents