Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-06-20 / 17. szám

260 Aztán következik a tudományos körvetés (cast), itt is, ott is, csak a kellő helyen nem. „Ez megvert minket Tóm!" jegyzi meg Nemtarthati úr; „soha se vesződjünk vele tovább s keressünk mást; ebben és ebben a rejtben kettőre is akadunk." Úgy van s épen ez az, mi tizenkét nap közül tízen a sportot elrontja. Nem gondolsz a róka elvesztésével, mert tudod, hogy ha kedved tartja más hatot találhatsz. Mint az, ki az ebédnél sokféle ételben válogathat, ezt is, amazt is ízlelgeti, de egyikhez sem fog istenigazában, úgy a jelenkor rókavadásza is; volna azonban csak egy rókája egy napi vadászatra, majd hozzá látna, mint az,

( kire ebédül csak egy czomb néz. Egyik rókánk szerencsétlen halála után az egész idényre csak egy rókánk maradt s ez minden két hétben adott egy kitűnő iramot, többször csak nem zavarhattuk. Ezt tenni se udvarias se eszélyes nem lett volna, mert az ő rangjabeli öreg urak megkövetelik a csinnyás bánásmódot, vagy aztán nincsenek honn ha keressük. — „De hát végre is miért nem fogatták meg?" kérdi egy fiatal úrfi. Erre két okunk volt először példát vettünk azon emberről, ki megölte arany tojást tojó lúdját; másodszor mert ha megakartuk volna fogatni, 1823-tól alkalmasint mai napig kellett volna hajtatnunk ő kelmét s tán még ma sem volna a mienk. — »Úgy tehát bevallja ön, hogy e vén rókát ha akarták volna se birták elfogatni?" Úgy van ; meg volt az irva, hogy ne kutyák előtt találja halálát s nem volt és ma sem létezik falka, melly öt fiatalságában elfogni képes lett volna; néhány év múlva azonban megrühesedvén a szegény fennmaradt erejével lakásom ajtajáig vonszolódott, s ott lefeküdt és kiadta páráját. Ab! ez igen regényes. De való. Aztán vannak nyájas olvasó még napjainkban is rókák, mellyek a legsebesebb falkán is kifognak. A rókakopók falkanagysága tekintélytadó irigylendő állás. Egy-egy gentleman, ki talán saját körében nem nagy fontossággal bír s nagy észtebetséggel vagy kiváló tulajdonokkal nincs felruházva, mint a rókafalka mestere egyszerre az uralkodói hatalom egy nemére emelkedik. Megszállja őt fontosságának önérzete; tekintete és modora tekintélyt paranesolóvá lesz; fejét magasabban hordja mint az előtt; meghajlása merevebb, s ha kezet nyújt, ezt kevesebb szivélyességgel és több formalitással teszi mint azelőtt. Most már, ha mások nem is, de ö,önmagát nagy embernek tartja. Falkája és cselédei a találkozó helyén várnak reá. Míg meg nem érkezik, semmibe sem lehet fogni. „Mellyik rejtet fogja ön ma kerestetni ?" kérdi egy aláíró a falkártól. „Semmi bizonyost sem mondhatok, mig az úr el nem jő. De im itt üget már pej paiúpáján." „Ah ! itt van!" a mint közeledve rövid vágtatással ott terem a kutyákat környező csapatnál s „Jó reggelt urak !" szavakkal köszönti őket, kalapját olly magasra emelvén, a mint csak ezt a ruganyos zsinór engedi. Hangja ballattára a kutyák közt — mellyeket Jem és Jack alig bir összetartani — mozgás támad s ím ott ül ö nyergében hanyagon, odavetve a kantárszárakat lova nyakára, míg kedvencz ebei farkukat csóválják körülötte s öröm és szeretet kifejezésével tekintenek fel reá. Szép és boldog perez ez, mellyre bárki büszke lehet. De nem is ül büszkébben thrónusán a fejedelem fényes öltözékében s körülvéve udvaronczaitól és minisztereitől,