Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-01-20 / 2. szám

21 Valóban terhes és kinzó volna a lovakra nézve, ha a vadászat előtt megitatván őket, azt követelnök, hogy ekkor is megfeleljenek mindannak, a mit a vadászlótól különben elvárunk. Némelly lovász a vadásznapokon nyergelés alkalmával aként cselekedvén, a hogy rátanították, mindig ad a lovaknak két vagy három korty vizet Véleményem szerint ez nemcsak hogy szükségtelen, de még a helyett, hogy kielégítné a lónak itvágyát, inkább nagyobb szomjat gerjeszt benne. E szokásnak, melly kétségkívül az emberi érzelmek szülötte, némelly lóidomároknál meg van az ellenkezője is; az illető lóidomítók t. i. hozzá még egy marék zabot is adnak a lónak midőn az már fel van kantározva és kevéssel mielőtt az istállóból kivezetik. A tapasztalás bizonyítja a theoria azon állítását, miszerint az állati rendszer tényezőit, mind nem lehet ugyanegy időben teljes működésbe hozni, a gyomor nem emészthet az izomerők teljes tevékenysége alatt, midőn azok a rendszer minden segédszereit igénybe veszik. Ezért tehát jókor kell a lovakat etetni s megitatni, és kellő időközt lefolyni hagyni, a táplálékvétel és dologramenés között. A vadászlovak tartásánál egyik leglényegesb szabály továbbá az, hogy a lovászok jókor kelő emberek legyenek ; tartsuk itt szem előtt e közmondást, „ki korán kel, aranyat lel." Reggel öt órakor kell az istállóba menni, és feltéve, hogy este fél nyolczkor hagyjuk el azt, az éjszaka untig elég hosszú olly állatnak mint a ló, melly keveset hajlandó az alvásra. Kik reggel inkább tovább feküsznek az ágyban, s aztán mindent hebehurgyán visznek véghez, mentségül azt hozzák fel: hogy a lónak nagyon is szükséges a nyugalom, miért is nem szabad jókor felzavarni. Haszontalan beszéd. Ha a fentebb említett időpontokat tartjuk meg, a ló nyolcz és fél órányi magánynak van alávetve; és még jobb módszer volna, ha arra csak 7 óra tűzetnék ki. A mi módszerünk szerint etetett lovak még éjfél előtt is megeszik az elébök dobott szénát, és sokkal jobb is, ha éjszaka három vagy négy órát eledel nélkül töltenek, de az említett idő lefolytával már nyugtalankodni kezdenek , várják a lovászt, fülelnek lépteire, s aztán hangos nyerítéssel fogadják. Ekkor, a ló etetése és itatása, az istálló kitisztítása a közbeneső időben, — s a gyakorlatra menés előtt, a szükséges készületek megtevése — körülbelül egy órát vesznek el; napi munkára menő lovaknál az első etetés után még két egész óra szükséges ahhoz, hogy az előkészületek kellőleg történjenek meg. A vadászlovaknak szükséges gyakorlat, jobbára csak sétálásból áll, miután az idényen át minden négy öt napban menvén vadászatra, úgyis elég haszontalan gallopot járnak. Két órai séta gyakorlatképen bármelly lónak elég, ez idő alatt közel kilencz angol mértföldnyi utat tesznek ; egyes esetekben, midőn valamelly lónak több mozgásra vagy gyakorlatra van szüksége, jobbnak tartom megváltoztatni a rendes jártatást, és inkább vagy két angol mértföldet állandó ügetéssel nyargalni, mintsem a lovat huzamosb ideig visszatartani. Tartós fagy alkalmával, midőn a jártatás szalmán történik, sokkal jobb s üdvösebb a lóra nézve, ha az a 2%—3 órai gyakorlatot, reggel és délután közt, többszőrre osztva teszi meg. Ámbár az itt szabályzóit gyakorlatnál közönségesen kevesebbet sétáltatják a