Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-05-30 / 15. szám

232 zalom, midőn testvére Achievement az epsomi versenyek első napján a Woodcote Stakest ("két évesek versenyét megnyerte) nöttön nőtt és erősödött. így viradt fel május 16-án a Derbyszerda, mellyen aparliament nem tart ülést, a londoni kereskedő bezárja boltját s mindenki, a kinek csak módjában van, az epsomi gyepre siet. Nem ismételjük a sokszor vázolt jelenet leírását s inkább a küzdésre megjelent lovak fölött tartunk rövid szemlét. Im ott közeledik egy nagy sárga, a tömeg feléje tolűl s felfedezi, hogy ez Abergeldie, egy inkább hintóba mint versenyre való nehéz nagy állat s átalános a benyomás, hogy ez nem viendi a díjat Manchesterbe. Ott is hagyják a nézők s Duke of York és a Toxophilite-csikó felé fordulnak; a kettő közül ez utóbbi természetesen az érdekesebb, de ím nagy a csalódás, mert a várt kitűnőbb ló helyett könnyű csontú kis mént lát a szem, melly rövid csüdeivel s lényegtelen alkatával nem bír bizalmat kelteni. Strathconan külseje kiválóan versenykész, de gyönge derekával nem látszik veszélyesnek; The Corsair és Sealskin egészen új ismeretségek s nem lehet időt pazarolni reájuk; inkább Lord St. Vincent lovát Redant vegyük szemügyre, melly szép kapcsolatú fejével, lényegteljes alkatával s virágzó állapotával figyelmet kelt, szeme szögletéből azonban gonoszság pislant ki s azt jósolja, hogy e ló nagy mezőnyben sok ló között roszúl fogja magát viselni. A nézők most jobbra tódulnak az együtt jövő Blue Riband és Rustic felé; ez utóbbi higgadtan és nyugodtan lépdegél, „every inch a gentleman", s épen nem ollyan elefántszerü ló, minőnek híresztelték, hanem egy ragyogó szőrű szép sárga, valóságos Stockwell, hatalmas derékkal és lapoezkákkal; mindamellett ingadozik a fogadásokban s azok, kik hat hónap óta fogadnak reá, attól tartanak, hogy valami nem látható bajnak kell benne rejleni. Báió Rothschild két lova is fellép a láthatárra s figyelem nélkül megy tovább, míg Vespasiannak több bámulója akad s Knigbt of Crescent-et a legszebb lovak egyikének, a Bribery-csikót pedig bár erős izmú és szép mozdulatú, de nem elég hoszú lónak tartják. E közben távolról egy magányos lovas közelit : fekete test, veres sapka, ezek Mr. Sutton szinei, a ló Lord Lyon teljes virágában és versenykész állapotában, a rajta ülő lovas pedig a kis Custance, ki mióta karját törte, ma van először nyeregben. Az állvány népe harsány riadással üdvözli a lovat és lovasát s ez az utána érkező Hidalgó és Monarch of the Glen társaságában a megelőző canterre indúl. Ezalatt a néptömeg eltisztult a pályagyepről, mellynek papirosdaraboktól és narancshéjtól tarkálló füvén csupán Inspector Walker mindenre felügyelő alakja látható. A Jockey Club állványán összegyűltek a diplomatia, törvényhozás és irodalom képviselői; jelen van a trónörökös és tengerész testvére is, s ép olly érdekkel várják a versenyzést, mint Jones, ki ép most fogad egy „ötösbe." A „Ringben" erősen foly a munka; a fogadók kiáltva ajánlják tételeiket s jegyzik be sietve a fogadásokat; tengermorajhoz hasonló zaj uralkodik, melly fokonkéot csendesül, amint a lovak az indulópont felé közelednek. Itt az inditó M'George a 26 lóból álló mezőnyt rendbe szedni igyekszik s több meghiusult kísérlet és mintegy félóra múlva a „they're Off!" kiáltás hangzik. A dombra Lord Stamford „kék teste" megy fel első, de rögtön beérve Blue Riband által, melly Rustic számára gyorsítja az iramot. Ez nem első rendű ugyan, de azért több lónak nagyon is gyors s fél mértföld után már sok ma-