Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-05-10 / 13. szám

199 ve ellenére is egy igen udvarias levelkét írni a kapitányhoz és sajnálkozását fejezni ki, hogy akkor midőn egy napi vadászhatására kérte volt öt meg, nem tudta még, hogy a kapitány közeli rokona Prendergast úrnak, az ő régi iskolapajtásának — s ennélfogva reméli, hogy jövőre nem szorítkozván Mr. Hayward szük terére, az ö egész birtokán — a főtilalmast kivéve, fogja gyakorolni a vadászatot. — Itt van ni! kiáltott fel a kapitány ezen udvarias levél elolvasása után—vége az én fáczánvadászatomnak! — Hogy hogy ? kérdé egy épen nála volt barátja. — Olvasd Tom e levelet. — Na's, mondá Tom, hiszen ez pompás csere, ötven holdért egy egész vadásztér ! — Jó, jó, de a dolognak más oldala is van. Semmi kedvet sem érezek arra, hogy e vén epés rókagyilkosnak lekötelezettje legyek. 0 jól tudja ezt. De jól tudja azt is, hogy ajánlata után én, mint gentleman, nem lőhetem többé fáczánjait. — De meg van! kiáltott fel percznyi gondolkodás után ; úgy hiszem megfogtam öt. Nyergeitess csak Tom; lovagoljunk át hozzája s levelére majd személyesen válaszolok. A földes úr szobájába lépve a kapitány, s köszönetét fejezvén ki a szíves ajánlatért, nagyon sajnálta, hogy nem fogadhatja el. — Miből azt kell következtetnem kapitány úr, hogy ön fáczánaimat továbbá is lövöldözni szándékozik ? / — Ugy van sir, volt az őszinte felelet — mindaddig, mig ön a mi rókáinkat löveti. En rókavadász vagyok. — Még nem esett értésemre kapitány úr, hogy csőszeim egyetlen olly rókát is lőttek volna, melly ön nevével ellátott örvöt viselt volna nyakán. — A Hayward telkén általam lőtt fáczánokon se volt névvel beírt czédula. — En jogosan lövethetek le minden — birtokomon tenyésző állatot! viszonozta növekvő indulattal a földes úr. — Igaz. De ép olly kevéssé van joga tőrbe fogni a mi rókáinkat, mellyek az ön erdeibe kalandoznak, mint nekem lelőni az ön fáczánait, mellyek az én vadászteremre szállnak át. E részben egyenlő téren állunk. Ön nem tenyészt rókát — én nem tenyésztek fáczánt. En nem mondom : az én rókáim, hanem a mi rókáink. Mi rókavadász-község, vagy ha úgy tetszik —párt vagyunk. A falkamester nem másodvagy harmadmagával s nem alárendeltjeivel megy ki, mint az ön főerdésze. 0 mindenkit szívesen lát, ki a sporthoz csatlakozni óhajt; mindenkit, sír — minden osztálybelit. Jelszava : oi polloi — pro bono publico*. En e község tagjainak vagyok egyike; s a mig ön a mi rókáinkat pusztítja, mindaddig én is minden elémbe kerülő fáczánt lelövök. Adja ön becsületszavát, hogy nem löveti rókáinkat s én is becsületemre fogadom, hogy vadjaira többé nem lövök. — Úgy látom kapitány úr, hogy e feltételek mellett nem alkudhatunk. — A mint tetszik, sír; volt a nyugodt felelet. Van szerencsém jó reggelt kívánni. A földes úr boszankodott, dúlt fúlt, nem engedett s az ügy e ponton maradt egész a karácson előtti hétig, midőn egy vidékbeli nagy befolyású whig, ki szenve/