Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-05-10 / 13. szám

197 — Óh te ördögök dobja! ordítja utána Portly bérlő, kit Bili egy sövényugratásnál súrolt és majd feldöntött, — na várj csak, majd megmondom gazdádnak, hol jártál! — Bocsánat sir, kiáltja visszatekintvén Bili — ne tegye ezt; én is csak szere tek mulatni, aztán meg olly keményszájú ez a kancza, hogy nem birom tartani. — Üssön meg a ménkő te hentes fattyú ! jajgatja a yorkshirei lóídomitó, kit — épen midőn egy sövénykaput akarna kinyitni, Bili és kanczája leütött lábáról. Na várj! megöllek! — Nem tehetek róla Bob! kiáltja vissza Bili ; remélem nincs baja; a kanczát nem lehet tartani! A hentes gyors iramú kanczája pótolja a vesztett térelőnyt, ismét a mezőny élén jár, mindenen keresztül tör és ront s negyvenöt percznyi futam után ö ér első a rókafogáshoz, kosár és kalap nélkül s foszlányokká tépett kék köténnyel. — Emberségemre ! ez ördöngös egy ficzkó! szól a falkamester. Hol vette magát. Kicsoda? — Bili, a hentesinas! feleli Tom, az ostorász. — Hallod-e Bili! mondja neki a falkamester, te veszett egy fattyú vagy ! Szólj, mi kell, a róka farka vagy ez a koronás tallér? — A róka farka nagyságos uram! Ki tudja mikor leszek megint rókafogásnál! — Bátor, derék gyerek vagy, látom hogy ép olly kedved telik a dologban mint magamnak. Ne, fogd ezt a koronás tallért, hogy új kötényt vehess magadnak; meg a róka farkát is megkapod. — Köszönöm szépen sir; de kérem meg ne mondja gazdámnak, hogy kanczájával a falka után mentem. — De bizon megmondom ha kérdi; sőt ha elkerget miatta, szolgálatomba fogadlak. Elég az hozzá, hogy e nebány év előtt történt eseménynek az lett a következése, hogy Bili a bentesinas Angolhon legjelesebb rókafalkái egyikének falkárjává, s neve, mint illyené, országszerte ismeretessé vált. A rókavadászat szintén sajátjának vallhatná több vidéki hirlap e jelszavát: „Nyilt tér mindenkinek", vagy még inkább ezt : „Pro bono publico." Mert hiszen nem a község javára szolgál-e a vadásztér ? Minden ember és ifjú, ki lovat vagy ponyt kap kölcsön, annyi sportnapot élvezhet, a mennyire üres ideje marad, a nélkül hogy valakinek különös lekötelezettjévé válnék. A falkamester nem veszi kérdőre az idegent, ki légyen, honnan jö? stb., ha csak valami rendkivülí vagy rendellenes tettel nem vonja magára figyelmét. Minden ember elmebet a találkozóra, mindenki lovagolhat a falka után, feltéve hogy nem avatkozik bele s nem rontja el a sportot ; mindenki akkor hagyhatja ott mikor neki tetszik. Elmondbató-e ez a rókavadászaton kivül más sportról? Meghívás nélkül az idegen nem csatlakozhatnék az agarászathoz; annál kevésbé lehetne valakinek bátorsága megkérni a földbirtokost, hogy földjein a vadászást engedje meg s indítványozni, hogy majd segit neki vadásztáskáját megtölteni. Hiába vált magának bárom fontért vadászati engedélyt, ha egy hold sincs birtokában, melly en ennek hasznát vehesse s ha kilátása sincs arra, hogy