Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-04-20 / 11. szám

165 ' több mással együtt X-né asszonynak csapja a levet életre balálra. Ezen asszonyság vonzereje nevezetes s ezt sokan feltűnő öltözködési modorában keresik. Lebet. A perzsa Ízlésnek európai égallj alatt is akadnak kedvelői. A. úr válaszfeliratának mindjárt kezdő szavai (szeret kapustól rohanni a házba) vaskos bók rohamát jósolák, mellyet csak az edzett és gyakorlott lélekjelenlét volt képes rögtön korlátai közé szorítani. X-né aszony e tekintetben bármelly parlamenti czéh elnökének mintaképül szolgálhatott volna. Ezúttal a politika is követelte, hogy A. úr mérsékelje érzelmeit, mert közmondás szerint „zsindely volt a liázfedelen", az az: a teremben még más -- a trójai háborútól nem rettegő vágytársak is valának jelen. Ott volt a férj is. — S a siketfajd ama bizonyos jelenet alkalmával valóban siket és vak? Kérdé X-né, gyorsan kitérve A. ur bókrohama elől. — Úgy van, siket és vak. Nem hall és nem lát. — Milly költői! sipegte csintalan mosollyal X-né. — Ostoba egy madár ! — jegyzé meg X. úr, felnézve gondviselésszerű olvasmányából a Fremdenblattból. — Vadász ön ? kérdé A. úr szerelmi szomjának ellentétes pólusát. — Oh igen! volt a felelet. Lőttem már nyulat, foglyot, őzet eleget; sőt egyszer E. grófnál egy tizennégyes szarvast is. Agancsáról azonban lemondtam, mert nem gyűjtök szarvakat. Következett ama kinos pillanatok egyike, mellyekben az ember szeretné, ha az asztalok tánczolni kezdenének, vagy ha a csillár a padlóra pottyanna le. — Hát siketfajdot lőtt-e már ? kérdé az idegrázkódtató szünet után a napi renden lévő hódoló. — Nem még, pedig szeretnék s örömest felhasználnám a kínálkozó alkalmat; felelte X. úr. r — Ugy én önnek szolgálatára állhatok ! mondá A. úr, örömteljes érzetével azon orvosnak, kinek sikerült a gyógyítása alatti veszélyes mellbeteget légváltozás végett útra küldeni. Épen tennap kaptam Y. gróf barátomtól meghívást vadászatra, de minthogy most a városból nem távozhatom — De az istenért gondolja meg! A reggeli tiszta lég, a bajnalbasadás, a város bűzéből és zajából menekvés — —" az ünnepelt nő e szavaknál csábitó mosollyal pillantott — nem A. úrra, hanem a tbeáját mellettem szörpölő huszártisztre, kinek arcza izzó golyóként ragyogott, mig a napirenden lévő gavallér olly hosszú képet vágott, mintha a piaczon a savanyú uborka árát tudakolná. — A bizon, a siketfajdvadászat gyönyörű egy sport lehet, s boldog az a vadász, ki részt vehet benne; mondá a huszár. — Ha kedve van önnek szintén —re utazni — jegyzé meg fagyosan A. úr — a kellő passe partou-t könnyen megszerezhetem. Az asszonyság ezúttal olly istentelenül nevetett át a diagonális vonalban, melly nek végpontját A. úr foglalta el, hogy a szem- és szájütegek illy játéka még engem is megzavart. Igaza van Balzacnak: La femme est un étre dangereux. Mérne la maigre