Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-04-10 / 10. szám

.148 Egész héten át hideg és szeles idő járt, pénteken nagy szél kerekedett, melly éjjelen át valódi zivatarrá fajúit, úgy hogy bár szép idővel nyilt meg a szombati reggel, a szél még nem nyugodott le egészen és a vizén meglehetős habokat hajtott. Egy negyedkor nyolczra elhelyezkedni kezdtek az illető csapatok hajóikban, és az állomáshoz evezgettek, végre egy kis rövid szöktetéssel mutatván evezési modorukat, a közönség harsány éljenzéssel fogadta. Oxford megnyerte már szokott szerencséjével a jogot: a folyó oldalát választhatni és a Middlesexi partot választotta ismét, mig Cambridge a folyam közepén foglalt helyet, hol egyébként nem volt vizhuzam, minthogy épen a dagály és apály közti csendes köz uralkodott, de inkább ki volt téve a zavartatásoknak, millyenek már az utolsó években akadályozták haladását. Tiz perczczel nyolez előtt megtörtént az indulás kitelhető legszabatosabban, mert mind a két csapat evezői egyszerre merültek a vizbe. Cambridge erélyesebben fogván a munkához, alig észrevehetőn de folyvást nyomúlt előre, és a „Bishop Creek"-nél egy negyed hajóhosszal vezetett. A nézők biztató kiáltásai következtében Brocon az Oxfordi kormányos sebesítette vonását, de Griffith a cambridgei kormányos nem zavartatta magát, folytatta szabatos, hoszú, erélyes vonását, folyvást nyert előnyt vetélytársán, és „Craven Cottage"-nél már majdnem hajó hosszával vezetett, 40 vonást tevén 1 perezben. Oxford új szöktetéssel egy részét vesztett területének visszanyerte ugyan» de Griffith érezvén maga megett csapatja szabatos teljes erejű vonásait, megmaradt mértékénél, és midőn Oxford kénytelen lön ismét lassítani csapásait, újra előre nyomúlt a gépszerű egyformasággal mozgó Cambridge csolnak annyira, hogy a vezérevezője az ellenfél orr evezőjével volt egy irányban, és majdnem elérte azon czélt, hogy az evezői által megtört vizbe hozza vetélytársát. Ezt már semmi áron nem akarta tűrni Oxford, és erélyesen szólítva csapatát, sikerült ismét hajója orrát Cambridge orrevezöjéig előnyomni. „Hammershmith bridge" határozó pontnak tekintetik ; itt roppant sokaság várta a versenyzőket, és harsogó éljenekkel sőt névszerinti szólításokkal iparkodtak kedvenczeiket biztatni. Oxford újra neki rugaszkodott és most Cambridge is válaszolt a kihívásra erélyesebb evezéssel, minek folytán három negyedrész hajóhosszal vezetve iramlott el a Ilid alatt. Oxford ezután kissé vesztett modorában ; evezői közül néhányan megerőltetve látszottak azon folytonos szöktetések által, mellyeket vezetöjök szilaj elszántsága tőlük követelt, úgy hogy Cambridge, melly szép egyforma vonását folytatá, nem sokára másfél hajó hosszával vezetett. Mindenki megvertnek tekintette itt Oxfordot, de az eredmény bizonyította, hogy kiben elszánt a kitartás, nem mondható megverettnek mindaddig, mig a nyeröpont nincsen elérve, „Corney-reach"-nél a szél erős habokat hajtott, mellyekben Oxford magasabbra emelgetvén a viz felett evezőit — kissé előnyomult, és egy uj szöktetéssel iparkodott közeledni vetélytársához. Ekkor hirtelen egy nagy vitorlás hajótünt fel szemben a pálya közepette, keresztben haladvan orrával Cambridge iránya felé. Csak végmegeröltetése a csapatnak és majdnem egész félkörbeni kikanyarodás a szinte szél ellen fordító hajó körül — mentette meg Cambridget attól, hogy le ne gázoltassék. De ezen módfeletti megerőltetés kifulasztotta a csapatot és Oxford, melly azalatt csendesen az elhaladó hajó háta megett jött fel, rendes biztos modorát visszanyervén,