Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-03-20 / 8. szám

124 ' buzgó vadászokat, kik az őket alkalmazó számára annyira törekedtek volna jó sportot szerezni. Károly felette nyugodt s talán erösebb idegzetű ember volt, mint Lörincz; az utóbbi azonban ügyesebb s eszesebb, nemcsak vadásztehetségére nézve, hanem mint szolga is. Nem kellett mondanom, „Lörincz, tedd ezt, vagy azt", rendesen megelőzte kivánságimat, mindenben kezemre járt, akár, ha nedves csizmáim valának lehuzandók s más napra bezsírozandók, akár pedig, ha számomra egy pohár grogot kellett készítenie; — a ezomb kellő megsütését, a theaforralást sat. mind olly módon végezte, mintha valamelly hölgy igényletei lettek volna teljesítendök. Sátrunk rövid idő alatt fel volt állítva, vacsoránk elköltve, pipám kiszíva, s az emberekkel tartott fecsegés bevégezve; fekhelyemre vonultam tehát, hogy a fegyverem előtt szökdécselő számtalan zergéről álmodozzam. Sajnos azonban, hogy ezen álomképeket az alkalmatlan időjárás hamar elűzte s a következő jreggclen sürü ködbe bámultam ki . . . De az otthon ülés nem erős oldalam, így tehát azon gyönge reményben, hogy a köd talán majd eloszlik, vadászatra indulánk. Ismét régi állásomat foglalám el a torony-alakú sziklán, mellyröl minapi vadászatunkkor egy zergebakot sebeztem. De alig kezdődött meg a hajhászat, már is olly sürü fellegekben ereszkedett le a kod, hogy lehetlenné vált tíz lépésnyire látni; ehez még mintegy fokozatúi, mialatt a némi rendetlenségbe jött puskaravaszt igazgatám, fegyverem bal csöve elsült s hangos dördülése a környező sziklákon visszaverődve annyi viszhangot keltett, hogy a völgy minden zergéjét felriasztá. További vadászatról természetesen szó sem lehetett, s így tanyahelyünkre tértünk vissza. A következő nap szintén ködös volt, mihez még sürü kellemetlen eső is járult. Eredménytelen hajhásztuk át a fenyveseket s aztán jól átázva és lehangolt kedélyállapotban tértünk vissza sátrunkhoz. A jövő nap hajnala hasonló időt jósolván, Lörinczet és Károlyt tanácskozásra szólitám fel. Határozatba ment, hogy egyelőre el kell a vadászhelyiséget hagynunk, én pedig egy napi kacsavadászatra Szkóréba menjek, az idő kedvező fordulatával azonban szekér jön értem, melly ismét visszavigyen — s ezalatt az emberek rendelkezésemre állanak. Lebocsátkozván a völgybe, derültnek és naposnak találtuk az időt, noha a bárányfelhők és hullám alakú gözök még mindig fenntarták uralmukat utóbbi vadászataink színhelye fölött. Szkóré felé közeledvén azonban, ezek is eltünedeztek, s a Kárpátok sziklacsúcsai tisztán és élesen rajzolódtak a kék láthatár előterén. Szkóréra érkezvén, a korcsmáros kíséretében azonnal megkezdém a kacsavadászatot. Akadtunk ugyan néhány kisebb kacsa- és krikrueza csapatra; ezek azonban igen vadak és hozzáférhetlenek levén, egyetlen krikruezát tartalmazó sovány tarisznyával, s negyedfél pár harissal kelle megelégednem. Kővetkező reggel jókor felébresztettek a septemberi nap éltető sugarai; kitekintvén ablakomon, gyönyör közepette pillantám meg az oláh szekeret, mellyet hü Lörinczem a legpontosabb készséggel küldött el értünk.