Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865
1865-02-28 / 6. szám
96 lovaregylettel a legbarátságosabb egyetértésre lépjen s kinyilatkoztassa készségét: a bécsi versenyeket a mondott időközben (május második felében) néhány nappal előbb vagy később tartani, ha ez bármelly okból e pesti versenyekre nézve kivánatosnak tűnnék fel s az ottani lóvaregylet e részben óhajtását fejezné ki. — A pesti lóvaregylet választmánya f. hó 26-án ülést tartott, melly a bécsi egyletnek a fönebbi ügyben tett felhivására következőkép nyilatkozott: — a választmány az ivadékversenyeknek a lótenyésztésre gyakorolt üdvös befolyását belátva, a b. Bethmann által indítványozottat elvileg szintén helyesli s igy annál inkább sajnálja azon gátló körülmények létezését, mellyek miatt ezen díj összeállíthatásához részéről nem járulhat. Az ellen, hogy a második osztályú császárdíjból a díj számára évenkint 100 arany levonassék, a választmánynak legkisebb kifogása sem lehet; — hogy azonban ama 100 arany, mellyböl mint rendelkezésére adott összegből a választmány egy őszi versenydíjat alkotott, e czéljától elvonassék; ezt a pesti pálya érdekeivel olly merőben ellenkezőnek látja, hogy annak a b. Bethmann által tervezett ivadékverseny dijához csatolásába nem egyezhetik. Ama 200 arany t. i. melly a pesti lóvaregylet rendelkezésére bízva, ezelőtt éveken át az aradi és sz. fehérvári pályák közt osztatott cl, e helyektől leginkább azért vonatott meg, mert a magyarországi versenyügy tekintetéből czélszerünek bizonyúlt e dijakat egy pesti őszi versenyszakban öszpontosítani s ennek valóban alapjává is lettek, az egyik 100 arany mint kísérleti verseny két éves lovak számára, a másik 100 arany mint díja a pesti versenyek közt egyetlen handicapnak. E két díj bármellyikének megszüntetése olly csorbát ejtene évenként őszi versenyeinken, mellyet a csak minden harmadik évben előforduló 600 aranyos ivadékverseny nem hozhatna helyre. Minthogy pedig az évenként szebb sikert igérö őszi versenyszaknak minél szilárdabb alapra helyezését s kifejlődését a választmány telhetőleg előmozdítani törekszik: a m. központi bizottmányt felkérte, hogy az ezen alap főrészét képező 200 arany császárdíjnak a pesti lóvaregylet rendelkezésére továbbá is leendő meghagyatását kieszközölni — sőt azon, szintén az őszi versenyek alkalmával kitűzendő kancza-díjra, mellynek a hazai lótenyésztés érdekében szükséges voltát e választmány múlt évi január 11-ki üléséből írt felterjesztésében kifejteni iparkodott s egyúttal a feltételek vázlatát is közölte — néhány száz arany császárdíjnak legk. kitüzetése iránt közbenjárni méltóztassék. — Egy fiatal Nimród. Tebessa környéke a legkitűnőbb vadászterek egyike, hol nem csak a franczia, hanem az arab vadász is üzi kedvteléseit. Az utóbbiak közt, azonban kevés van, ki a szárnyasokon s legfölebb a hyénán túl nagyobbra is vállalkoznék. A rettegett oroszlyánnal kevés mer szembeszállani, s e bátrak sorában legkitűnőbb egy alig tizennyolez éves ifjú, ki már húsz oroszlyánt ejtett el, mindig egyedülés lesből. A beduin ifjú külseje épen nem árulja el benne az oroszlyán-ölöt; arcza szelíd barátságos kifejezésü, testalkata gyöngéd, vékony. Egyetlen fegyvere, késén kivül, nyomorú arab cső, melly sodronnyal van agyához erősítve; de olly biztosan czéloz vele, hogy golyója soha sem hibázza el a kellő pontot. Türelme és kitartása bámulatos. Utolsó oroszlyána után két hónapig járt, éjjel nappal nyomozva és lesve azt valamelly fán vagy sziklahasadékban, míg biztos lövésre nyílt alkalma, mert anélkül soha se lő.
