Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-02-28 / 6. szám

89 tokában lévő s állítólag Perúból hozott kis capucin-majmot a londoni zoological gar densben 30 shillingen vette: sietve és boszusan sompolyodott ki a teremből. Most már semmi se gátolta azt, hogy házi gazdánk elmondja a H. Lord cottage­ében töltött néhány nap történetét, mire öt már ebéd előtt kértük volt fel — s ő igy beszélt : III. Henry Lord, kivel a párisi Jockey Club szállásán ismerkedtem meg, szives volt ígéretet venni tőlem, hogy northamptonshirei vadászlakában felkeresem. Kö­dös novemberi délután érkeztem hozzá s nagy társaságot találtam nála, melly vadá­szatról imént térve meg, theázott, sherryzett és szivarozott. Vendégei honosak lévén, házi gazdám magukra hagyhatta őket s kiválólag velem — az aránylag idegennel foglalkozott. Ebéd ideig még több óra volt előttünk s ő ezalatt szerény gunyhó­j á t akarván nekem bemutatni, az üvegházba hivott szivarozni. A szél szétszórta a ködöt s a tiszta légben éles körvonalakkal rajzolódott a szerény gunyhó, melly szemeimben a legízletesebb legcsinosabb falusi] laknak bizonyult. A magas élő sö­vényben elenyésző körfal tömör s élénk bársony zöld pázsitot foglalt be, mellynek közepén a cottage, egy oszlopzatos tornáczra nyiló földszinti épület állt, szárnyát két pavillon képezvén. Egyszerűbb valami alig képzelhető s a ház minden fényűzése, elegantiája és kimondhatlan bája abban rejlett, hogy a talajtól fel a tetőig skót rep­kény, iszalag és számtalan kúszó növény sötétzöld köpönyege borítá, mellyböl csak itt ott kandikált ki a veres téglaszerü falzat. Hasonló felfutó növényzet burkolá tövé­ren és vastagon oszlopait a tornácznak, melly alatt jobbra balra két nagy és mély in­diai pamlag kínálkozott pihenő helyül. Tetszésem nyilvánítására Henry megjegyzé, hogy ö ezt csak mellékesnek tartja s a fö súlypontot inkább arra kívánta helyezni, hogy virágai és lovai legyenek jól elhelyezve. .... Nosza henye ficzkók, keljetek — szólt két gyönyörű fekete agár­hoz, Snowball két ivadékához, mellyek egyike nem rég a newmarketi nagy díjat nyerte. A két agár felkelt s én valóban megbámulám nagy alkatukat, mély szügyöket, a roppant izomerőt s a selyem finomságú szurokfényü szőrzetet. A legszebb jexoticus növényzettel telt üvegházon át egy kioszkba mentünk, honnan terjedt kilátás nyílt a környezetre. Előttünk terült el a friss,]zöld, sötétes ár­nyalatokkal hullámzó pázsit, mellyen az átfutó patak — mielőtt a park mélyében el­veszne, tómedenczébe gyűlt s e tavon különböző fajú és ragyogó tollú kacsák úszkál­tak. A prairie bársonyán sürü bokrozatok, facsoportok, óriási terebélyes cserfák s ezüstlő kérgü szomorú nyírek váltakoztak, mellyek közt kurta szarvú pompás dur­hami tehenek legelték a nagy táperővel biró dús füvet. Távolabb egy vigályos nyilá­sánfát a ködbe vesző láthatár dombos vidékre hajlott s mintegy húsz angol mértföld­nyire terjedő szép kilátást engedett. Holnap reggel majd az ebólakat és istállókat mutatom meg, szólt Henry; reg­geli után lóra ülünk s Lubenhamba megyünk, hol vadász-akadályverseny lesz. Egy nagy irlandi ponyt adok majd ön alá, mellyen a versenyt minden hajlásában követ­heti ; holnapután pedig Igen, de holnap már Leicesterbe kellene visszatérnem — vetém én közbe.

Next

/
Thumbnails
Contents