Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865
1865-02-28 / 6. szám
82 lyekre, a létező viszonyok közt is, semlyékes helyek és óriási zsombékosok fülepte szegélyein, hellyel-közzel sikeres kirándulások történnek. — A fürj észét, a vadgalamb- és gerleles, a harisnyomozás, mind csak a letiint boldog idők kedves emlékei; azonban a szélkiáltó a közelebb múlt őszön már figyelemreméltó mennyiségben mutatkozott. Háborítlanúl nyugalmas rejt főtényezője annak, hogy a szaporodás kellőleg biztosítva legyen. A mondott sanyarú évben tanyaföldeink, pusztáink, erdeink, mellyeknek takarmány pótlás végetti legallyazása s az erdőalj minden cserje és tüskebokrai és gyimgyomának tüzelő végetti kiirtása még a nyárfolyam alatt megtörtént — szomorú képét adák a végpusztulásnak, alkotván egy nagyszerű „tabula rasat," melly, hogy növényburkolatát ismét visszanyerhette, a teremtőerőnek hosszas működésébe került. Csupaszföldön a nyulat vaczkában ölé meg a magasból lecsapó pusztai sas, és a tömören összebújt fogolyfalkát ölyv és kánya egyiránt pusztíták; míg a letarolt erdőn nyúl és fogoly, ravaszúl meglopatva, rókafogak alá került. De még más észleletünk is van. A dologkerülő gányóvadásznak, magyarán szólva: sem istene, sem lelke. Áttalpalja a napot kora hajnaltól késő éjjelig éhen szomjan, s öli a vadat derűre borúra, nem kötvén magát a törvényengedte időhöz. Tavasz, nyár, ősz, tél, neki mindegy. A poczkos nyulat csakúgy kiteríti a piaezon február és martius, mint július és augustus hóban. Hja, ez már az ő kenyere. De hát a rendőri közegek mire valók? E tekintetben nem ártana régi magyar törvényeinkről, jelesül pedig a fentebbi esetre alkalmazható 1802. XXIV. t. cz. 3-ik §-áról minél gyakrabban megemlékezni. A hivatolt §. ezeket mondja: „In parte Terx-eni pi'ohibita, soli proprietario dum et quando venari licet, in Plaga autem prohibitione non affecta reliquis etiam Nobilibus et Nobilitari Praerogativa gaudentibus, extra tempus Foetificationis, ea tamen Conditione : ut in alieno Terreno non cum Catei'va Hominum,Pulsoribus, aut pláne pro Quaestu, sed ad privatam tantum necessitatem, s. a. t. venandi et aucupandi Libertás in salvo maneat." Es az illy módoni vadászhatás is csak a nemeseknek és honoratioi'oknak van megengedve. — Pedig a gányóvadászok, mondhatnám a puskás csavai'gók sokasága kominkban nagyobb, mint még az általános fegyverszabadság korában is volt. A kiosztott fegy veidevelek száma határainkban 509. Ugy de ki ellenörzi azokat, kik csak személy és vagyonbiztosság, nem pedig egyszersmind vadászhatás tekintetében is nyertek engedélyt, és még inkább azokat, a kiknek közrendőri szempontból fegyverlevél ki sem adható ? Már pedig illyeneket értünk legfőkép a fentebb említett gányóvadászok czime alatt, akik még ama szerencsétlen időket is hasznukra fordítván, Alvinczy-féle dió verőjükkel kezükben, éleslátásuk segélyével fektében s búvhelyén, tenyészeti évszakban is kérlelhetlenül puskázták le a fennmaradt vadak tetemes nagy részét. Ez utóbbi durva visszaélések s az ezekhez hasonló több más oktalan pusztítások, minő példáúl határainkban a nyulak végkiirtásához közelvitt tőrözés, melly azonban részint a lőfegyvereknek habár nem jogosított, de még is átalánosabb használhatása, i'észint szigorúbb tilalom alkalmazása mellett mindinkább kezd csökkenni; továbbá a fogoly s a vadkacsa-fészkek kapzsi felkutatása s szívtelen kirablása, vagy a kotlósoknak könnyüszerü, egyszersmind könnyelmű lelödözése stb, akaratlanul is