Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-02-20 / 5. szám

78 tova, fölötte vadaknak látszottak, mit legközelebbi találkozásunknál tapasztaltam is — se találkozás kis híján életembe került. Jó szerencsére és sietve tett utolsó lövésem eredménye várakozásomat felülmulta : ez egy szép fiatal nőstény életébe került, mellyet két nap múlva meg is találtam. Ezen előttem örökre feledhetlen éjen bárom elefántot lőttem, kettőt pedig sebeztem. Kd. Jő. Ch. J. Anderson után. Hajózási műszótár. Német-magyar és magyar-német rész egy kötetben. Irta Kenessey Albert hajóskapitány. 150 kéthasábos tömött lap. Ara 1 frt 20 kr. Anélkül hogy a purismusnak mindenben feltétlen barátai volnánk, őszinte hazafiúi örömmel üdvözölhetünk olly munkát, mellyben valamelly szaknak idegen nyelvből vett műszavait és kifejezéseit — a gondos lelkiismeretes szakértő magyarosítva gyüjté össze. S annál nagyobb méltánylattal kell az illy müvet kiemelnünk, mert szemben a napi és heti lapok nagy igényű, sokaktól olvasott, csillogó szárnyú vers és novellalepkéivel, mellyek könnyen születve nyomtalan enyésznek el in gurgite vasto — szemben ezekkel a szakmü szerény ruhában jelen meg, aránylag kis körben forog s a nagy közönség részéről annyi elismerésben sem részesül, mint akár egy öt számban folytatott beszély:. holott az illy mü nem párnapi irkál.ásnak, hanem évek szorgalmas fürkészetének, gyűjtésének, munkájának s gyakorlati tanulmány gyümölcse; holott az illy mü nem csak irodalmi valóságos nyereség, nem csak közelítő lépés a legmíveltebb európai nyelvek színvonalához : hanem egyszersmind és főképen hatalmas segédeszköz nemzetiségünk szilárdítására és arra, hogy ne csak érzületünkben, hanem annak kifejezésében s a mindennapi élet gyakorlati forgalmában is magyarok maradhassunk. Részemről elismerem ugyan, hogy az, ki mintegy harmincz év előtt illy szavakba önté kérdését: „Ugyan rogo domine spectabilis, voksoltak a mágnások a státusok nunciumára?" —érzületébenép olly jó magyar lehetett, mint ma bármellyikünk: de vallom és ragaszkodom is ahoz, hogy nemzetiségi önérzetünk erösebb és átalánosabb ma, mint csak akkor is volt, midőn a fönebbi tételben az egyetlen „ugyan" szavacskán kivül csupa idegent használtak — se közérzületben némi zálogát látom annak, hogy az idézett kérdést tisztán magyarúl századokon át intézzék egymáshoz utódaink. Hírlapirodalmunknak sok — a nyelv tisztázásához járuló adalék köszönhető ugyan: de a föérdem leginkább azon egyeseket illeti, kik analyticus nyelvtudományi jártassággal alapították meg, vagy ernyedetlen szorgalommal gyűjtötték össze egyes szakok műszavait. Illy érdem Kenessey Albert hajóskapitány úré, ki a hajózás körébe eső s nálunk többnyire idegen nyelvekből vett szavakat egy német-magyar és magyar-német müszótárban adta ki. Munkáját még 1862-ben a m. tud. Academiához nyújtá be, mellynek nyelvtudományi osztálya elismerte, hogy „e mü nagy gonddal s lehető jól igyekszik kitölteni azon hézagot irodalmunkban, mellyet mindnyájan sajnosan tapasztalunk" — sa szótár kinyomatását czélszerü söt szükségesként javaslá, a mennyiben azt a „költségvetés megengedi." De a költségvetés nem engedte meg s a szerző most saját rovására adta ki.