Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-02-20 / 5. szám

73 sem tudtak s csak pillantásokkal biztatták egymást, hogy el ne aludjanak, mi okvetlenül haláluk lett volna. Ez állapotban értek Bicskére. A korcsmáros szerencséjükre okos ember lévén, előbb birkaistállóba vitette, hogy felocsúdjanak, aztán két-két erős legény karon fogta őket s előbb lépésben, aztán futva megjártatta addig, míg ismét mozgóképesekké lettek; csakúgy kerültek a szobába, hol néhány findzsa thea s egy kis nyugalom után csakhamar olly karba jöttek, hogy útjokat ismét folytathatták. 28. A Neszmély-szőnyi országúton egy tüzes s nehezen zabolázható négyes fogattal néhány disznót legázolt. Erre verekedésre került a dolog a hajcsárokkal. Sándor gróf buzogányával ütötte ki kezükből a furkósokat, Prestl segített, a kocsis pedig a lovak közé csapván, csakhamar tova ragadta őket. 29. Lovat váltottak s az újabban befogott négy ló még tüzesebb vott. A gyeplős sötétpej, mellynek mindkét ajkán valóságos bajusza volt, s ezt a kocsisok mindig kikenték, mi nagyon nevetségesnek látszott. A lovak soká álltak s Győrött keresztül a marhavásáron át elragadták s noha hárman segítettek a kocsisnak, meg nem tarthatták. Felfordítottak több szánt, legázoltak disznókat, ludakat, de mégis szerencsésen megmenekültek. 30. Este Pozsony alá érve, a Duna jegén nem akarták őket átereszteni. Mindamellett neki hajtott a még 24 órával ezelőtt beállott Dunának. A négy sötétsárga hihetetlen elővigyázattal lépdelt. A jég annyira meghajlott, hogy a víz a vágott lé* kékből, szökőkútként felfecscsent. Ferkó kocsisa gyalog követte jó messziről a szánt, a gróf és Prestl, a szánban állva hajtottak, mert föltették magukban, hogy az esetben, ha a jég beszakadna, a szánból kiugorva iparkodnának szilárdabb jégre jutni. A parton száz meg száz ember leste hogyan fognak befúlni — mégis szerencsésen átértek. 31. Viczay bátyja rárói erdejében lovagolt, midőn erős szarvas ugrott előtte, mellyet sebesvágtatva követett. A szarvas hamarább elfáradt, mint a gróf szürkéje, s beérvén a szarvast ostorával verte előre. 32. Brudern báró kételkedett Tatár kitűnő voltán. E kételyt gyökeresen eloszlatta Sándor egy veszélyes ugrással, mellyet a rárói park 5 láb magas hegyes vasrácsozatán keresztül véghez vitt. 33. A1 c o r nevü, gróf Hunyady-féle ménlovat ült, Pesten az úriutczában lovavagolva. Szemközt vele jő gróf Széchenyi István s botját a falnak tartja. A 1 c o r soha sem tagadott meg ugrást. Most is szépen ugrott, de a gróf feje lámpába ütközött, melly kevésbbé kemény lévén, mint a feje, izzé-porrá zúzódott s szerencsére nem olajjal, hanem a tört lámpaüveg darabjaival szórta be. 34. A1 c o r néha kellemetlen is tudott lenni. A bécsi udvari lovardában lovasával együtt falhoz vágta magát, melly alkalommal Sándor gróf huszonhetedszer ficzamitá ki térdkalácsát. 35. Négy pompás szürke ponylován a bécsi Práterbe kocsizott. Minden kigondolható fordulatokat tett, mellyek alatt egy úr vállalkozott, hogy lábával jelzi a helyet, melyből az egyik hátsó keréknek nem szabad kimozdúlni. 36. A gyarmati szüretre kocsizó társaság szemeláttára Coquetten átugratá a 21 láb széles bajnai árkot. 37. Másodszor ugratva pedig felbukott a ló.