Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-12-10 / 34. szám

551 haladnak velők. Azt is meg kell gondolni, hogy az angol minél kevesebb lovat tart, de annak aztán lehetőleg kiveszi a zsírját, mig a franczia többet tart, hogy tovább vehesse egynek egynek hasznát. Az angol omnibuszló két év alatt tönkre megy, de a franczia nyolcz évi használat után is 400 frankon adja el azt a lovat, mellyet negyedfükorában 900-on vett, s ezek még soká tesznek azontúl durva és nehéz szolgálatot. Ebből az következik, hogy nem czélszerü arra törekednünk, hogy e fajokat a telivér vegyítésével nemesbítsiik; többet ér a bennszülött ménekhez folyamodnunk, hiszen ezekre nézve is lehet a kiválogatás valamelly módját alkalmazni, és fedezésre csak kitűnő példányokat használni. Előadtuk azon hasznokat, mellyeket a lóversenyekből húzni lehet, s ismételjük, hogy e hasznos eredményeket csak ugy lehet elérni, ha a lóversenyeket nem csupán üres időtöltésnek tekintjük. Szükség, hogy ezek lassankint komoly kísérletekké nőjjék ki magokat a lófaj javítására nézve. Valóban szomorú dolog, ha gazdag és tehetséges ifjak, az apáik által szenvedélylyel vitatott kérdések iránt közönyösek maradván , a paripáknak csupán versenytéri előnyeit latolgatják, mintha jobban nem is használhatnák fel tehetségeiket és vagyonukat. Legyünk jó reményben, hogy a lovaglás iránti szenvedélyöknél fogva fönnebbi állításunk igazságát belátandják, idővel ama komolyabb czél felé törekednek s az általunk általánosságban kimutatott eszméket komolyan tanulmányozván és alkalmazván, hasznos polgáraivá lesznek hazájoknak. (Revue des dcux mondes.) ClílVG. Yegyes. — Merész lovaglás. Egy régi közmondás szerint „Szent-Márton fehér lovon jár." Jelentősége ennek nem más, mint hogy ha ez évben még eddig nem, akkor bizonyosan havaz .Ez évben fényes napsugárakban úszva jelent meg a november 1L-ki szent, mi magában is elég volt arra, számba sem véve a búcsút, hogy Nagy-Borsánba von der Becke magyarosodó németlovag szomszédomhoz lovagoljunk, Odescalchi Arthur herczeg és Benkeö Samu vendégeim társaságában. A verőfényes napot ragyogó csillagos éj követhette, miről azonban nincs tudomásom; mert reggeli hat óra volt, midőn a lovagtermet elhagytuk, hogy egy gróf Sándor Móricz bravourjait megközelítő merész lovaglásnak szemtanúi legyünk. Benkeö Samu csekély fogadásból az első emeletbe vezetteté fel ponynak csúfolt, 14% markos, jól megtermett magyarfaju szürkéjét; a teremben reá ülvén, végig csuszkáltatta a jégsíma kövezetü folyosón ; a lépcsőhöz érve a megrémült kis ló megtagadta az engedelmességet, de kis bíztatás után egy elszánt ugrással az ötödik lépcsőre jutott, honnét bámulatos ügyességgel vitte le lovasát az inkább meredek, mint lejtős 38 kőlépcsőn. Igy végződött a nagyborsáni búcsú, mellynek ezen fő éleményét érdekességénél fogva, e lapok olvasóival közleni helyesnek véltem. BacskádyJenö. — Az őszi szalonkavadászatok a száraz nyár után, melly az erdei talajt is megfosztotta szokott nedvességétől, országszerte gyengén ütöttek ki. Legszólóbb bizony-