Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-02-10 / 4. szám

50 zánk s ismét csak azt a themát variáltuk, liogy a szegény nyulat, fáczánt, foglyot stl>. rakásra lőni nem nagy mesterség s nem nagy élvezet, sőt hogy lesben, lesjáraton hébekorban egy egy bakot, vagy ezt vagy amazt ejteni, ez sem épen nagy dolog; s felemlegettük az ifjúkor ama szép napjait, midőn egy haris, egy füzér fürj és fogoly olly nagy élvezetet, vágyat, izgalmat ébresztett bennünk! — Megálljatok! itt a bökkenő! szólalt fel bennem egy felötlő eszme; a napon-^ kénti vadászat, a vadnem egyformasága és sokasága: ez tesz minket egykedvüekké. Nekünk szokatlan vad, szokatlan vidék, idegen vadászatmód, kétes esélyek kellenek s én ime kiszakítlak titeket lethargiátokból egy tervvel, mellynek kivitelében mind a négyen hü bajtársak maradjunk ! E szavakra három konyúlt fő emelkedett felém élénken; a még félálmos szemekben Huberttüz kezdett csillogni s a pár perez előtti tompult hangulat az ifjúság első hevével várta a terv előadását s lelkesedéssel fogadta az egész átalánosságban vázolt programmot, hogy : — Liptói vadászok, kikkel már két tavaszon vadásztam siketfajdra, biztosítnak, hogy bérczeik közt meglehetős nagy a zergeállomány; fel tehát Liptóba a jövő nyáron, zergevadászatra! A kivitel részleteit rögtön megalapítók, mellyekhez képest a találkozó e sorok Írójánál, nevenapja reggelén augustus 20-án leend, éjszakára R. J.-hez Rudnóra menendök, hogy onnan Túrócz határáig kopókkal őzekre vadászva folytassuk útunkat. Főhadiszállásul Liptóban Szent-Ivány sitt a minden jó tulajdonairól ismert Sz. J. vendégszerető háza jelöltetett ki, ki látogatási szándokunkról értesülvén, előre látható válasza szerint „tárt karokkal várt." Nevemnapjára viradtam s a tizenegyre kitűzött összejöveteli óra előtt gr. F. K. hajtatott udvaromba, elválhatlan útitársával B. K—al; pár perez múlva R. J. is megérkezett s jöttek még többen, kedves barátim, nem mint vadásztársak, hanem mint névnapom ünneplői. A reggel víg hangulata minden pezsgőpalaczk megnyitásával fokozódott s a vígak legvígabbja F.»K. volt mindaddig, míg poharat emelve elbúcsúztam barátimtól és a — nőtlen élettől, kérve az előbbieket, hogy barátságukban a házasulandót s majdan házas embert is tartsák meg. F. K. meglepetve s méla fájdalommal tekinté reám; tekintetének bús volta perczenként növekedett s talán könnyekre fakadt volna, ha az indulási óra végét nem szakítja a lakomának. Másfél óra múlva Biliczen voltunk, hol az ízletes ebédet nem kevésbé jó kedv fűszerezte; csak F. K. arczárói nem oszlott a bánatos kifejezés s bár vígnak látszott és nevetett is, de ez csak a fellegen átszűrődött napsugárhoz hasonlított. A legszebb nyári alkonyon indúltunk Rudnó felé s Nyitramegye Svajczának regényes völgyén, a zúgó hegyi patakok közt lebbenő esti szellő hüsíté pezsgőtől hevült homlokunkat. Mire a vadászlakhoz értünk, a zajos lakomának csak vidor hangulata maradt fenn; — csaholva ugrándoztak reánk a jöttünknek örvendő s a megosztott vadászélveket előre sejtő kopók; házi urunk a túróczi határig űzendő folytonos vadászat tervét rendezé el erdőszeivel és csőszeivel; mi napestig szőttük még a