Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-11-20 / 32. szám

512 az utólsó futam alkalmával csaknem arra kárhoztatott, hogy „az asszonyokkal fáért menjenek", most a vesztett becsületet kell visszanyerniük, a többi jó hírneve fenntartására készül; valamennyit pedig mohó vágy hevíti a zsákmány, a vér, a roppant vad ügyes elejtése után. A csapatból néhány már több óra előtt előre ment a gulya elé kerülni, mert tudva van , hogy a bölény, mihelyt a „színes emberbör" szimatját veszi, azonnal megriadva hanyathomlok rohan szél mentében — az ellenség zöme felé. Végre a gulya mindkét oldalán mozgás keletkezik. Veszélyt sejtenek . már s csoportoséinak, mintegy tanácskozva, melly irányba menjenek. De ez csak néhány perczig tart; a szimatot a szél hozta s ez határozza el, hogy a gulya a szélmenttében induljon. Mögötte, az előre küldött indián harczkiáltást hallatva száguld a megriadt állatok után , mellyek nem sokára a vadászok zömével találkoznak , kik t. i. ezen eredményt várva elrejtőztek volt; s most megkezdődik a vadászat; a bölények minden irányba szélednek el a prairien s a vadászok örült hévvel vágtatnak kiválasztott zsákmányaik után, sátáni módon ordítva és rikoltozva. Itt az alkalom az ifjaknak a kitünésre, az idösbeknek hírnevük épségének fenntartására. Ott száguld egy középkorú indián. Elete javát éli; karjainak és vállainak izmai, mintha csak vésve volnának, olly élesen domborúlnak ki. Előre hajlik lován s ennek lobogó hosszú serénye közé vegyül fejének toll-éke. Előtte egy roppant bölénybika, a gulya vezéreinek egyike robog; nagy feje és bozontos serénye fel s alá jár — s bár sebesen halad, de az indián kis mustang lovának minden léptével közelebb éri. Im most már derékfutással mennek ; a vadász az űzött vad jobb oldalán. Nyilat illeszt tegzébe, fejéhez emeli, czéloz s a nyíl a bölény lapoczkájába fúródik. Azon pillanatban, mellyben a nyílvessző az ívről elröppent, az indián ballábával szorítja lovát 5 azon pillanatban, midőn a nyíl süvölt, a ló hegyezi bal fülét s villámként szökik jobbra; de ezúttal nem kell támadás elöl kitérnie, mert a bika, vértajtékkal orrán és száján, súlyos bukással zuhan a földre. Örömteljes hosszú rikoltás hasítja a levegőt s az indián más zsákmányt kiszemelni vágtat tova. Az elejtettre nincs gondja; nyílvesszejének színei és tollai fogják bizonyítani, ki ejtette el. A nők, kik a vadászokat farkasok gyanánt követik, hozzá fognak a vadak feltöréséhez s a kivont nyilakat a tulajdonosoknak adják át. Ha két vesszőre volt szükség, a siker veszt érdeméből; az, ki vadját sebezte csak s ez a prairiebe elmenekül, a vallott kudarcz miatt iszonyúan szégyenkezik. Amott, fiatal ficzkó üz egy nagy bikát; a jó ló a könnyű teherrel csakhamar nyomába ér. Ez talán első bölény-futama. Elméletileg, az őrtűz melletti elbeszélésekből jól tudja a teendőket; de hát most gyakorlati kivitelre kerül a dolog. Égnek különben is veres arczai; tegzet emel, de akár hevélye miatt, akár mert nem elég erős és ügyes, a nyíl a bölény húsában áll meg s a futó állat minden mozdulatával lóbálódik. Más vesszőt illeszt tegzébe ; ez is rosz helyen, nagyon is hátúi talál s a bölény csak tovább megy; a fiú utána. Harmadszor is lö s e pillanatban a bölény megtámadójának fordúl. Szerencséje ennek, hogy lova jól ismeri már e rohamokat s hátulsó lábain mintegy sarkon fordúlva tér ki előle, kettőzött irammal szökik tova s meg-