Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-11-10 / 31. szám

493 legény ugrott ki, melly egy kis tengeri földön tett fordulat utáu egyenes irányt vett, s húsz perczig tartó olly zsinóregyenes sebes iramban vitt, minőre nyúl után alig emlékezem. Végre egy ákáczfa-keritésben húzódott meg, honnan azonnal kiugratván, még egy pár perez nyi hack him ! után megfogatott. Ekkor, egy tarlón át rövidebb utat választottunk haza felé, mert a nap már lemenőben volt; de alig tettünk pár lépést, s újra she lio! hangzott, s még egy szép, bár rövid futamunk volt egy tengeri földig, hol a nyúl megbukván, rövid keresés után a falka közt ugrott fel, s rögtön halálát lelte. A két halali a sportkedvelőknek nagy megelégedést és igen jó kedvet szerzett, annál inkább, miután az első nyúl találásakor az óra már négyre járt. Dicséretére válik ez Beesonnak, a derék falkárnak, s Ágnesnek a legjobb kutyának, mely mind a két vadászatot elejétől végig vitte. E kopó a pesti régi nyúlkopók közül való, s Róbert hozta Angliából, mint évest. Mind a két napi sportot este nagy lakoma követte, s a pompás diszteritékü asztalt 30 egyén ülte körül, a férfiak mind vadászöltözékben; köztük Stollbergés Zicliy Gábor grófnők, kik valódi sporting ladyk gyanánt, mint nézők, legnagyobb érdekkel vettek részt minden mulatságban. Az est többi része kis kártya, és tekejáték közt vígan telt el; s másnap reggel, a társaság a legszívesebb házi uraknak idősb és ifjabb Esterházy Miklós grófoknak, a két napi dúsgazdag sportélvekért köszönetét nyilvánítva oszlott szét. Egy jelenvolt. A t.-sághi akadályversenyek. (November 1-én 2 órakor.) Biró : Gr. Almásy György. Intéző és indító : Gr. Keglevich Béla. A mázsánál: Bórczy Károly. Mindszentek napjának reggelén sürü köd borítá Cserhát völgyeit s azon fennsíkját is, mellyen a ködlepelből a magasabb nyárfák csúcsain kivül, csak a t.-sághi kastély tornyára tűzött lobogó látszott ki. De a milly borongó és homályos volt künn a haldokló őszi természet: olly derült vidám élet pezsgett benn, a termek kandalló lángjainál csoportosúló urak és úrhölgyek társaságában, kik a parkon és vidéken heverő lusta ködre csak annyiban reflectáltak, a mennyiben ez könnyen „tévedések vígjátékává" változtathatná majd az akadályverseny terét, mindamellett, hogy az intéző háziúr szakértő gondossága ezt kipéczézve s lobogós póznákkal kijelölve, a legfair-ebb de egyszersmind legérdekesebb akadályok terévé tette. Az élénk társalgást új és új vendégek érkezése perezre megszakitá, hogy aztán — mint a kandallónak új hasábokkal növekedett máglyája , annál élénkebben lobogjon fel; tréfás jóslatokkal kisért apró fogadások köttettek; a hat úrlovar (mert a házi úr két lova nem indulhatván , a [versenyzők száma hatra olvadt le), a hat versenytárs s velük a többi sportkedvelő is, nagy tetszéssel nézegette a gyönyörű alakú piczi kis czipöt, melly életkicsiség után tömör ezüstből verve, a legkedvesebb házi asszony gróf Keglevich Béláné, Batthyány Ilona grófnő tiszteletdíjaként, a czélhoz mint első érő ló tulajdonosának fog jutni. A versenytérnek, melly egy sarknélküli rövid csizmát képezett, induló pontja a fennsíkon volt s a pálya tiz akadályon át, mellyek közül ötöt kétszer kellett ugrani, 31*