Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-10-30 / 30. szám

488 sítette ama hatalmas szellemi küzdelmekre, mellyek reá a parliamenti ülésszak éjein vártak. Es azon vidámság, élénkség és kedvtelés, melly öt a vadász- és versenytéren egyaránt jellemzi, bizonyítja szenvedélyét a gyep és a nyereg iránt és azt, milly nagy volt áldozata, midőn a sportsmant önmagában a politikusnak alárendelte. Mint versenyló-tulajdonos, Lord Palmerston a legöregebbek egyike, mert már 1816-ban futott Winchester gyepén Mignionette ncvü kanczája; 1817-ben nyerte az első díjat Enchantressel, melly a következő évben ismét győztes lön.IdomárjaDay — a mostani Day testvérek nagyapja — már akkor idős, eredeti egy ember s Palmerstonnak nagy kedvencze volt, ki a köszvénybcn szenvedőhez sokszor kilovagolt, oda ült ágya mellé s nem csak lovakról de közügyekről is elbeszélgetett vele. Egyszer épen miniszterváltozás volt s a Lord ezt is elmondá az öreg Daynek.„Derék, jegyzé meg a meghitt idomár — s legderekabb az, hogy méltóságod köztük a legügyesebb; mert bármellyik párt menjen is ki a minisztériumból, méltóságod mindig úgy tudja vinni a dolgát, hogy benn marad." Apróbb nyereményeit s kevésbé jelentékeny lovait mellőzve, csak a jelesbeket említjük meg. Ezek egyike volt Luxborough, egy kimustrált newmarketi ló, mellyet a Lord maga vett árverésen Tattersallnél 75 fonton s melly a következő két évben a nyugoti gyepeken John Day vei hátán ép olly félelmetes volt, mint néhány év előtt Fisherman és Wells ; a hányszor indúlt, annyiszor s jelentékeny díjakat nyert s három év múlva Mr. Dilly 600 guineát adott érte. — Nevezetes és sokat nyerő lovai voltak továbbá a nemes Lordnak: Greyleg, Conquest, Toothill, de a legnevezetesebb 1840ben Iliona, mellyet Lord George Bentinck lovai közül árverésen szintén ö maga választott és vett meg 65 guinea árán; e kancza több más versenyen kivül a Goodwood Stakest, a Chesterfield Cupot s a Caesarewitchet nyerte meg neki. Különös, hogy Lord Palmerston e Priamtól való kanczát nem akarta idomíttatni s a broadlandsi ménesbe küldötte olly szándékkal, hogy majd anyakanczának alkalmazza; John Daynek azonban annyira megtetszett Iliona, hogy kérve kérte a Lordot, adná hozzá idomításba. A Lord engedett a kérésnek s nem bánta meg. „0 lordsága — beszélte John Day — midőn a versenyek után a számadással mentem hozzá, véghetlen nyájasan fogadott, megrázta kezemet, egy székbe tolt, átfutotta a számlát s midőn a tizenötszáz font tiszta nyereményt átadtam neki, azzal bocsátott el, hogy kérjek tőle bármit, megteszi." S valóban úgy is volt; John Day olly meghitt embere volt neki, hogy minisztertársai sem látogathatták öt szabadabban s nem beszélhettek vele bizalmasabban , mint a becsületes vén idomár. Iliona után Buckthorn volt legjobb lova, mellyel az Ascot Stakest nyerte meg; utóbbi időkben pedig Awstrey, Romsey és Mainstone, mellynek a Derbyt kellett volna megnyerni, azonban egy héttel a verseny előtt megsántúlt. Lord Palmerston a törvényhozás terén is sok szolgálatot tett a verseny ügyének, mellyekért a lovaregylet szavazás nélkül választotta öt meg tagjáúl. Az ö indítványának eredménye az is, hogy aparliament a Derby verseny napján nem tart ülést, de nem is emlékeznek olly Derby versenyre, mellyre ő lordsága lóháton meg ne jelent volna, olly érdekkel vizsgálván az indúló lovakat s olly élénk részt vévén a verseny hevélyeiben, mint akármellyik ifjoncz, ki csak most lép a világba. — Valamint Lord