Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-01-30 / 3. szám

46 zöld füvön rágódva, minden lépésnél csülökig süppedtek a mély talajba. Mialatt a ruczákat szedegettük, két vizi szalonka repült fel nem messziről. Fölcbb a folyó egyre sebesebbé vált, s ez volt az egyetlen, nem egészen fehér tárgy a láthatáron. Elvégezvén mértékletes reggelinket, kevés whiskyvel mostuk le, s nyakunkba vettük az utat, mint Donald mondá, bár út nem volt semerre. A grouse egészen eltűnt s két hamvas varjún kivül nem láttunk egyéb élő lényt, mellyek a folyó martja alá szállottak le. — Több illy varjúféle is lesz itt, mondám. — Én is azt tartom, szólt Donald, azok mellyeket indulásunk idején láttunk, mind ide vonultak. Szeretnék egy párt lekapni. — Csendesen mentünk a hely felé, hol a varjakat a magas mart mind elfedé. Letekintvén láttuk, hogy e kártékony orvoknak egész nagy csapata szállott meg ottan. — Na most Donald rajta, löjj le a hányat birsz! — Következő perczben két fegyverünk négy csövének töltése a varjak közé csapott s hét darab fetrengett és vergődött a földön. Ugyanazon pillanatban azonban nagy boszszuságunkra egy pompás fehérfarkú keselyű tőlünk alig husz lépésnyire kelt fel a patak medréből, hol egy második befúlt juhon táplálkozott. Annyira megrakta begyét, hogy alig birt felemelkedni. Néhány fordulattal azonban fellendült s nem sokára fölöttünk a hegycsúcs körül lebegett. (Vége következik). A pesti rókakopók. Jan. 19. — T. a paskálmalmi hídnál. — Nem lelvén rókát, keresve mentünk a nyolczas rejtig, honnan tüstént indúlt egy s utána a falka a fóthi ültetvényeken keresztül Palotára, a vasúti állomásnál át a vasúton az erdőbe s onnan egyenesen Újpestre. A szőllökben és kertekben kissé fennakadva, a társaság szeme előtt ismét visszament a nyolczas rejtbe, de a falka csakhamar kiszorítá s most az említett faültetvényeken át a csömör-cziukotai irányt vette; a nap már nyugovóban volt s olly hideg szél kezdett fúni, hogy falkánk a részint fagyos s túlázott mély rétségeken a nyomot többé nem követheté. Az egész vadászat majdnem szünet nélkül 2 óra 22 perczig tartott. Jan. 26. — Az ismét beállott fagy és hó 8 napi szünetet okozván, csak ma folytatók a mult csütörtökön kezdettet. A nagy nyolczas rejtből ugrott róka Dunakeszin az egész falun, a temetőn és szőllőhegyen keresztül a Duna partjára 40 percznyi szünet nélküli futammal vezetett, mig a gr. Széchenyi Ödön által nem rég vett meleg források és a környező erdős ligeteken át a gödi puszta mellett lévő gyárig ért, hol szünet állt be s rövid idő múlva a koma a falka között ugrasztva visszafelé indúlt. Kiérvén az erdőségből elhagyta a Duna partját s egyenesen a esomádi erdőnek tartott, ezt szerencsésen el érte, a falka utána ment, a lovasok pedig az éjszak felé fekvő hegyoldalon lévő sík jég miatt gyalog hatoltak át az erdőn s a kopók már szemre hajtottak a veresegyházi nádrejt felé, midőn a ravasz kissé eltérve lyukra talált s az eddig jól kiállott üldözés elöl menekült. Meghagytuk életét s nem ástuk ki. A vadászat második része a gödi erdőben a tally-ho-tól a rókalyukba menetéig 50 perczig tartott. Jan. 28. — T. a fóthi istállóknál. — A kis nyolczas rejtből tüstént indúlt róka