Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-01-30 / 3. szám

39 közben erős hátulját, hogy elgyengült lovasa labdaként repült fel-alá a nyeregben. E képen nagyon hasonlít a már edzett lovas ifjú korabeli első ugrató kísérletéhez. 6. Szalonka-hajtóvadászatra lovagolván, a mezőn nyúl ugrott előtte, mellyet üldözőbe vett s még a biai vágásban is hajhászott. A lovas figyelme csupán a nyúlra lévén irányozva, Belfast hanyathomlok egy fának rohant, melly nagy recsegéssel eltörvén: ló, fa és lovas egy gombolyagban hemperedik. A gróf ép olly váratlannak, mint kellemetlennek mondja a lezuhanást, mert az üldözött nyúl nyomát el veszté; a képen azonban ínég látni s annál komikusabb a hatás, hogy a tapsifüles mint viszi az irháját. 7. Sándor gróf S c h i 111 nevü kanczát, Prestl Granicus ménlovát ülve versenyt futnak Rárótól Hédervárig. Útközben egy hazatérő birkanyáj és lúdak közé keverednek. A megriadt juhok, az iramodó szamár s a jajveszéklő juhász, közben a vágtató lovasok s egy-két neki vadúlt eb a zűrzavar netovábbja. 8. Granicus nem szereti a korlátugrást. Lovasa a bécsi cs. kir. lovardában idomítja s a művész épen azon pillanatban ábrázolja a kettőt, midőn a gáttól irtózó ló függélyesen fölágaskodva a falra kapaszkodik inkább, semmint a korláton átszöknék. 9. Ugyan e bárdolatlan Granicus le akarja gazdáját vetni s miután mindent hasztalanúl megkísértett, utolsó fogásával a falhoz horzsolja lovasát, A gróf jobb czombjából már csurog a vér a mint lova falhoszant súrolja, melly miután ezen kísérlete is meghiúsul, vak dühében beleharap egy útjába eső házkapuba. A ló egész állásában, főkép pedig fején látszik a makacsság és düh, mellynek gyógyítását hiába kisérti meg ostorozó lovasa. 10. Ismét egy genrekép. Tüzes, féktelen hatos fogat közé száguld Granicus lovasával, a gróffal. A megzavart hat szilaj ló rúg, kapál, harap, míg a lovas nagy szerencsésen és sértetlenül kibontakozik. Ámde Granicust elérte sorsa, mert csúfosan összevissza rúgva s harapva menekül meg csak az önokozta bonyodalomból. 11. Komikus egy jelenet Sándor gróf nyargalása gr. Szápáry félszemű szürkéjén, mellyet egyszerű fékkel az akkor még kövezetlen budai sz. György terén lovagolt. Az egyik kantárszár elszakadt s igy kénytelen volt a lovat szüntelen körben forgatni. Látszik is a lovas hajlásán, a ló félrecsapott fején a körbenfutás. A biztosság azonban, mellyel az egyenetlen talajon vágtatott s a kitartás, mellyet az alatt tanúsított, a ló megvásárlására birták. Nem is csalódott várakozásában; mert e félig lejárt ló még hihetetlen szolgálatokat tőn urának. Egy napon Ráróról Győrbe s vissza vitte sebes vágtatva, összesen húsz óra alatt. Máskor meg a budai Sándor-palotától Biára 40 perez alatt vágtatott gazdájával. 12. Egy ízben Zedtvitz gróftól 250 aranyon vett egy 16

1/

2 markos angol lovat. Két héttel utánna nővérét, Festetics Vilma grófnét kisérte Ráróról Győrbe. Visszalovagolván, a ló fejét kezdé rázni, a leggyorsabb vágtatás közben rögtön megállott és halva rogyott össze. A gróf gödörbe bukott, mellyből csak lovásza segélyével menekülhetett. Miután a hullát terhétől megszabadíták, mindketten az úgynevezett Száp á r y szürkére kaptak s haza baktattak.