Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-01-30 / 3. szám

37 — Á régi fajban beoltva egy bizonyos mennyiségét ezen vérnek, oda vitték, hogy vadászlovaik, katonasági paripáik, hámos lovaik, sőt még gazdasági és a legnehezebb terhet hordó lovaik tevékenyebbek, vállalkozóbbak s nagyobb fáradalmat képesek elviselni. Szóval, a telivérió öregbíti más faj érdemeit és gyakran okozója valódi értékének de im a harang öltöző szobánkba hív, ha úgy tetszik menjünk!" Szerencsétlen csillag alatt születtem! az én beszédes barátommal egy szobába helyezve, alig nyitottam be, már is hozzálátott a munkához s míg felöltöztem, végig kellett hallgatnom perui majomvadászatát, mellyen Don Jósé barátjánál, a czukornád ültetvény között, tudom is én hány majmot ejtett el. Soha még illy gyorsan nem öltöztem fel s az elégtétel egy nemét éreztem, midőn a végét be nem várva elbeszélésének, ott hagytam a szobában, bár mint kiáltott is utánam: még mást is tudok ám a majmokról ! (Folytatjuk). Események életemből rajzolta ifjúkori barátom P r e s 11 J. Gr. Barátjainak emlékül ajánlja gróf Sándor Móricz. E czím alatt indúlt meg egy nagyszerű fénykép-album, melly gazdag változatossággal foglalja magában az ország első sportsmanje egyikének lovas- és vadászkalandjait. Ki ne ismerné gr. Sándor Móricz nevét széles e hazában s azon túl is a biroda0 tt lomban, sőt ennek határain kivül is, idegen földeken ? Os Buda és közel környéke, a biai, bajnai és rárói uradalom, Győr, Pozsony és Bécs valának leggyakrabban színhelyei ama hallatlan bátor, vakmerő, kitartó és koczkáztató lovaglási és kocsizási kísérleteknek, ama vad ugrásoknak és akadályt nem ismerő hajtásoknak, mellyek főhőse mindig a gróf maga, lagbátrabb kísérői Prestl, Clarot, néhány derék lovásza és kocsisa, gyakran egész udvari személyzete, sőt idegen vendégek is valának. Sándor gróf neve a nép száján él. A mit a legbátrabb lovas, a legügyesebb kocsis, az ildomos vadász végrehajthat, Sándor mind megtette. Sok meggondolatlanság volt tetteiben; néha bajt is okozott, de a melly nem önmagán esett, azt csakhamar jóvá tenni is iparkodott. Cselédsége rettegett tőle és szerette, jobbágyai jó űrökként tisztelték, arisztokrata osztálytársai néha nevették különcz szenvedélyét, de bátor nyíltsága és őszintesége barátokat is szerzett neki számosakat s a mint a gyávaságot gyűlölte és ostorozta, úgy mindig tisztelője volt a férfias bátorságnak s talán minden tulajdonok közt legtöbbre ezt becsülte. Csak egy osztály rettegte a szó teljes értelmében, bárha némi büszkeséggel beszélték róla a számtalan adomákat s ez osztály a jó budai nyárspolgárság vala; ama faj , melly 48 óta jóformán kihalt, de kortársa, szemtanúja vala Sándor legvakmerőbb lovagkísérleteinek; nevével ijeszgette gyermekeit s ha a többnyire feltűnő öltönyben lovagló gróffal találkoztak, messzire kitértek előle. A magas cylinder, a vörös pamut esernyő, a léczes rácsozat és magas keritöfal mindmegannyi tárgy volt egy-egy ügyes, koczkáztatott ugratásra: a nyárspolgár meg nem volt barátja a koczkáztatásnak. A budai várpalotába vezető lépcsőzet, a kerítő várfal és kövezetlen Györgytere mind tudna beszélni Sándor gróf lovagkalandjairól. Ám de ne előzzük meg a