Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-01-30 / 3. szám

37 — Á régi fajban beoltva egy bizonyos mennyiségét ezen vérnek, oda vitték, hogy vadászlovaik, katonasági paripáik, hámos lovaik, sőt még gazdasági és a legne­hezebb terhet hordó lovaik tevékenyebbek, vállalkozóbbak s nagyobb fáradalmat ké­pesek elviselni. Szóval, a telivérió öregbíti más faj érdemeit és gyakran okozója va­lódi értékének de im a harang öltöző szobánkba hív, ha úgy tetszik menjünk!" Szerencsétlen csillag alatt születtem! az én beszédes barátommal egy szobába helyezve, alig nyitottam be, már is hozzálátott a munkához s míg felöltöztem, végig kellett hallgatnom perui majomvadászatát, mellyen Don Jósé barátjánál, a czukornád ültetvény között, tudom is én hány majmot ejtett el. Soha még illy gyorsan nem öl­töztem fel s az elégtétel egy nemét éreztem, midőn a végét be nem várva elbeszélé­sének, ott hagytam a szobában, bár mint kiáltott is utánam: még mást is tudok ám a majmokról ! (Folytatjuk). Események életemből rajzolta ifjúkori barátom P r e s 11 J. Gr. Barátjainak emlékül ajánlja gróf Sándor Móricz. E czím alatt indúlt meg egy nagyszerű fénykép-album, melly gazdag változa­tossággal foglalja magában az ország első sportsmanje egyikének lovas- és vadász­kalandjait. Ki ne ismerné gr. Sándor Móricz nevét széles e hazában s azon túl is a biroda­0 tt lomban, sőt ennek határain kivül is, idegen földeken ? Os Buda és közel környéke, a biai, bajnai és rárói uradalom, Győr, Pozsony és Bécs valának leggyakrabban szín­helyei ama hallatlan bátor, vakmerő, kitartó és koczkáztató lovaglási és kocsizási kí­sérleteknek, ama vad ugrásoknak és akadályt nem ismerő hajtásoknak, mellyek fő­hőse mindig a gróf maga, lagbátrabb kísérői Prestl, Clarot, néhány derék lovásza és kocsisa, gyakran egész udvari személyzete, sőt idegen vendégek is valának. Sándor gróf neve a nép száján él. A mit a legbátrabb lovas, a legügyesebb ko­csis, az ildomos vadász végrehajthat, Sándor mind megtette. Sok meggondolatlanság volt tetteiben; néha bajt is okozott, de a melly nem önmagán esett, azt csakhamar jóvá tenni is iparkodott. Cselédsége rettegett tőle és szerette, jobbágyai jó űrökként tisztelték, arisztokrata osztálytársai néha nevették különcz szenvedélyét, de bátor nyíltsága és őszintesége barátokat is szerzett neki számosakat s a mint a gyávaságot gyűlölte és ostorozta, úgy mindig tisztelője volt a férfias bátorságnak s talán minden tulajdonok közt legtöbbre ezt becsülte. Csak egy osztály rettegte a szó teljes értelmében, bárha némi büszkeséggel be­szélték róla a számtalan adomákat s ez osztály a jó budai nyárspolgárság vala; ama faj , melly 48 óta jóformán kihalt, de kortársa, szemtanúja vala Sándor legvakmerőbb lovagkísérleteinek; nevével ijeszgette gyermekeit s ha a többnyire feltűnő öltönyben lovagló gróffal találkoztak, messzire kitértek előle. A magas cylinder, a vörös pamut esernyő, a léczes rácsozat és magas keritöfal mindmegannyi tárgy volt egy-egy ügyes, koczkáztatott ugratásra: a nyárspolgár meg nem volt barátja a koczkáztatásnak. A budai várpalotába vezető lépcsőzet, a kerítő várfal és kövezetlen György­tere mind tudna beszélni Sándor gróf lovagkalandjairól. Ám de ne előzzük meg a

Next

/
Thumbnails
Contents