Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-08-20 / 23. szám

369 föl az övénél sokkal vékonyabb bőrt. Épen a leghátulsóbb kutyák pedig azok, mellyek szemben találkoznak a vadkan agyaraival s elöl kapják tőle sebeiket akkor, midőn ez visszafordul, hogy belekapaszkodott ellenfelei közül kibontakozzék. Különben mindig azon kétségbeesettek nyerik sebeiket elöl, mellyek szemben támadják a vaddisznót, mikor ez már megállíttatott és képtelen levén tovább futni, arczot fordít elleneinek. De ezek jól tudják, hogy fődolgukat teljesítették, ha a vadat letelepiték, és hogy, hacsak ott tartóztathatják, átalában közel van a segély, melly a vadra a halálos csapást mérendi. Azonban azt is tapasztalták, hogy a veszélyesen sebzett kutyák, ha meggyogyulásuk után ismét vadászatra vitetnek, még vadabbak és dühösebben támadnak, mint azelőtt. Alkalmam volt összehasonlíthatni Nivernaisben a franczia és angol ebeket ugy külsejük, mint működésűk tekintetében. Nem lehet kétség benne, hogy a telivér angol rókakopó sokkal nemesebb kinézésű, mint a közönséges franczia vadkankopó. Nem is lehet hasonlat a nagy, sugár, egyenes lábú, mély mellű, kis fiilü és fejű angol példány, és a roskadt, görbe lábú, szük mellű, lelóggó fül és nehéz fejjel biró központi francziaországi eb között. A vér és nem vér, nemesítés és nem nemesítés közti különbség aligha tárult valaha elénk szembeötlöbben. Bátorság, gyorsaság és munkatehetség tekintetében tehát az angol ebnek az utóbbi honbeli felett való felsöbbsége szinte világosan következik a fenebbi különbségekből. Es még sem szabad egyszerre átcsapnunk azon következtetésbe, hogy minden előny az angol eb részén van, s megvetnünk sokkal kevesbé aristocratikus külsejü franczia bajtársát. Mert ez utóbbi — tekintve a neki szánt munkát és a tért, mellyen működik — hasznosságot és sikert illetőleg alighanem többet ér, mint többet mutató, pompásabb angol versenytársa. Némelly sajátságai az angol rókakópónak egész haszontalanok, ha Francziaországba áthozatott vaddisznó vadászatra, némelly tulajdonai pedig épen hátrányosakká válnak. Nagy gyorsasága, például, csak ritka esetben tehet szolgálatot a tömött erdőkben, mellyekben vadját nyomoznia kell, és az áthathatlan rejtekben, mellyekbe a vadkan eltemetkezni szokott. A finom, vékony börü angol eb, melly könnyebb rejtekben kevesebb szorulatokkal találkozik és nyiltabb téreken versenyiramban fut, foszlányokká szakgatja magát olly helyeken, mellyekben a vaddisznó fekhelyét csinálja magának. Igy folytónos egész napi munkára való képessége Francziaországban föl sem használható, mert sem a vaddisznó, sem a farkas nem türi a minduntalan nyomoztatást, hanem ha sokat hajtatik, csakhamar száz mértföldnyi tért hagy maga és kinzói közt. Az alacsonyabb, és vastagabb börü franczia eb ellenben jobban hatol át illy akadályokon és vidéken, sőt épolly gyorsan is, mert, mint mindjárt elmondandom, vaddisznóvadászaton inkább kell a vadászlónak, mint a kopónak lépést tartania a folytonos kerülések miatt, mellyet bejárnia kell, ha a vadász minden bajjal megvívni s ott akar lenni a vaddisznó lefüleltetésén és a hallalinál. De mindenek felett azért alkalmasabb e vidékre a franczia eb, mert ritkán vagy soha sem fut némán. A Nivernais végtelen erdőben a falka eltűnik a szem elől mint valami képlet, mellyet a szem egy pillanatra lát, de a melly a másik perczben már a semmibe osont. A kutyák legfelebb akkor láthatók, ha a vaddisznó egy erdőuton keresztül megyen vagy egy pillanatra azon halad, mielőtt ismét olly sürübe merülne, a minőre akadhat. Ezért