Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-08-20 / 23. szám

361 csend és ismét W. gróf második csövének dörgése, mellyet újra recsegés és hömpölygés követett s végre tartós csend állott be. Ekkor csendesen W.grófhoz mentem megkérdezni, mi történt? „Egy roppant medve jött felém, mondá, sónkét golyót küldtem fejébe, de tartok töle, hogy tovább állott." Á szabályokkal ellenkezett lövés után a vad felé menni, miután ez a hajtásban netalán lévő egyéb vadakat is elriaszthatta volna s igy W. gróf nem mehetett a kegylövés megadására, mint ezt az első lövés után tehette volna. A csapáson nyomozva, azonnal láttam, hogy a vad medve volt. Követtük egy darabra a nyomokat s egész tócsáit találtuk a medve sebvérének; messzire azonban nem mehettünk, nehogy a többi úr sportját rontsuk el. A hajtás után összegyülekezvén hallottuk, hogy egy második medve is volt a hajtásban, melly gyöngén sebezve, a hajtók közt visszatört. A fölött tanácskozva, czélszerü-e a sebzett medvét követni, F. úr jelenté, hogy három oláht már utána küldött; s ép midőn erről beszélnénk, távolról három lövést hallottunk. Nemsokára hirül hozták, hogy a medve le van terítve s mi megtekintésére indulánk. Szürkefeketés szőrű roppant állat volt s négy angol mázsánál többet nyomott. Azt hiszem, hogy előlábai a vállhajlásnál közel negyven ujjnyi vastagok lehettek a körületben. Az egyik golyó a jobb szemén, a másik az orrán fúródott be s mindakettö hátúi az agyban fészkelt; s e sebek daczára a lövéshelytől csaknem egy angol mértföldnyire futott. A három oláh azt állította, hogy midőn rábukkantak, még nekik állott a vad, mire aztán ők önvédelem végett szügyébe lőttek; ez azonban azt tartom csak ürügy volt arra, hogy W. gróftól ajándékot biztosítsanak maguknak, mit természetesen meg is kaptak. Kevés ember tudja talán, hogy olly roppant ormótlan állat, minő a medve, ha felriasztják nyúlként tud futni. Ritkán áll hátsó lábaira, mint ezt a medvevadászatot ábrázoló képeken többnyire látjuk, — s ezt csak végletre kényszerítve kemény sebbel teszi, de ekkor aztán veszedelmes. Szerencsétlenségek történnek ugyan, de ezek nem gyakoriak, mert a medve roszúl lát s kapott seb után is, ha a vadász meg se mocczan, könnyen el megy mellette, anélkül hogy észrevenné. De ha meglátja, akkor aztán kész a nagy baj. Az elébb említett gróf T. az erdélyi legjobb sportsmenek egyike, egy medvének majdnem áldozatja lett, mint ezt maga beszélte el nekem. Ha jól emlékezem Görgényben történt, hogy állására hátulról egy sebzett medve került feléje s mire észrevette, már egészen mellette volt. Fegyverét rá emelvén, a medve egy előlábával rávágott s eltörte ágyát, kissé a szerszám fölött. A medve ezután a gróf oldalához vágott, de szerencsére az ott bőrtokban lógó vadászkést érte s igy inkább csak karmolt mint sebzett. Ha jól tudom, T. gróf az ütés súlyától elesett, de megtartva lélekjelenlétét, tört ágyú fegyverével a másodszor támadva közelgő medvére lőtt s a szerencsés lövés a medve szívén fúródván át, kellemetlen ellenségétől eként megmenekült *). Nagyon lekötelezne valamelly természetbúvár azon kérdés megfejtésével, váljon a medvének Magyarországban egy vagy több faja található-e? En azt *) Ezen emlékezetes medvekaland a „Vadász és Versenylap" 1857. évi folyamának 12-ik számában részletesen és híven van leirva; itt csupán úgy közöltük, mint ez a „Wild Hunter" tollába jött. S z e r k. 23*