Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-07-20 / 20. szám

Anglia legjobb tizennégy markosa. (Folytatás.) Ez volt a kancza története s én szabályszerűbben soha életemben nem voltam rászedve. Most azonban erre gondolni se volt időm, mert a sárga folyvást veszettül ragadott s már alig kétszáz lépésnyire magam előtt láttam a vámkaput, melly ma, a csekély közlekedésü vasárnapon, le volt bocsátva. A vám rúdja erős szilfa gerenda volt, öt lábnál magasabban zárta el az országutat, e mellett azonban széles gyalogút vezetett, szintén elzárva egy korláttal, melly, ha nem is volt olly magas, mint a vámkapu, de veszedelmes ugrás esett rajta keresztül, mert jobbra-balra két pózna állt ki belőle. E korlát arról volt hires, hogy egy Jack Russell nevü iszákos, de kemény lovas farmer egy ízben vásárról hazamenet, részegen ugratta át, még pedig éjjel, midőn a két póznát látni alig lehetett, mert a fogadásban ki volt kötve, hogy a vámszedőlak lámpái oltassanak ki e nyaktörő ugrás alkalmával. A farmer azonban szerencsésen átugratta s azóta e korlátot Jack Russell korlátjának hitták. Erről természetesen sok szóbeszéd folyt s Jack Russell az én szemeimben nagy hőssé vált. Ez országúton lovagolva nem egyszer éreztem kedvet e korlátot átugratui s megkísérlem, nem vagyok-e képes megtenni azt, a mit Jack Russell megtett; de nagyon kétségbeesett ugrásnak tetszett még is s ezenkívül a gyalogút olly kőkemény volt, hogy ha a ló roszúl ugranék, bizonyos halál a következése. Szó sincs róla, hogy illy széleset és magasat nem egyszer ugrattam falka után vadászaton, s nem is gondoltam rá; de ott lágy talaj volt alattam. A kis kancza a lebocsátott vám gerendát ugyanazon pillanatban látta meg a mellyben én, s rögtön elhatározta magát, — neki ment a gyalogúinak, megnézte a korlátot s olly könnyedén ugrotta át, mintha csak valami juhsövény lett volna. Diadalmas arczczal fordultam vissza nyergemben, a mint a vén vámszedő kisántikált megnézni, mi lehetett az, a mi háza előtt az imént elsuhant? „Uraim, mint