Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-07-10 / 19. szám

307 ható lovak az új határnapig teljesen elkészülhessenek s igy a már régebben versenykész és jól idomítottak hátrányára legyenek? E mondatom megerősítésed 1 legyen szabad felhoznom a gr. Szápáry Iván barátom által is megemlített s az idei tavaszi akadályverseny alkalmával előfordúlt esetet. Az intézők martius 19-én tették közhírré, hogy a martius 31-re kitűzött verseny az idő és talaj kedvezőtlen állapota miatt april 8-ára halasztatott el. Ez esetben a tíz nap némelly érdekeltnek, ki épen e körülménynek óhajjá hasznát venni, kissé soknak tűnt fel; s így keletkeztek az említett kellemetlenségek és óvások. Igen is, bírjanak az intézők e hatalommal; csekély véleményem szerint azonban ki kellene szabva lenni az időhatárnak, melly előtt a verseny napját megváltoztatni nem lehet, valamint annak is, hány nappal későbbre halaszthassák el azt az intézők. A mi a „nyertes lónak" az 5-ik pont alatti meghatározását illeti : erre nézve keveslem a 200 forint értékű díjat; illy érték gyakran különfogadásoknál és magánmulatságoknál is fordúlhat elő, holott az illy alkalommal futó lovak nagyon is távol lehetnek egy versenyló képességétől és minőségétől; de különben is czélszerünek tartom azt, hogy hazánkban — hol az akadályversenyek iránt a részvét noha növekszik, de aránylag még mindig csekély —• a terhekkel s egyéb poenalitásokkal minél csinnyábban kell bánni, mert ezek a részvét átalánosságára mindig káros hatásúak. Ennélfogva a „nyertes ló" kifejezését a 400 frt érték nyerőjére ajánlanám alkalmazandónak, a tét- és bánatösszt ide természetesen nem számítván. Ezzel semmit se rontunk az átalánosságon ; hiszen minden indítványozónak jogában áll megnevezni indítványában a díj nagyságát és minőségét, melynek nyerhetésére túlterhet méretni kíván. A barázdától lehető eltérést, melyet a 7-dik pont megtagad, pártolom; de az ez által elvágott tér hosszának befolyását, t. i. vájjon ez esetben a versenyben maradt-e a ló, vagy sem ? épen nem találom méltányosnak, minthogy a lovas nem igen tudhatja lovagolás közben, vagy közvetlen ezelőtt a pálya megtekintésekor, megítélni vagy kimérni, túllialadta-e a térelőny a megengedett 100 ölet? Részemről e pontot így fogalmaznám: „Ha zászlókkal jelölt bármi két akadály között a versenynek olly tetemes hajlással keliene menni, hogy e hajlás elvágása 100 ölnél többet tenne ki : az intézők kötelessége zászlókkal jelölni a hajlás legkivülebb eső részét — s ez esetben a zászlót elkerülő ló méltán kiesik a versenyből." A 10-ik pontban, melly így szól : „Más lovasnak, mint a ki a lóval elindúlt, a lóra versenyközben, ha az elébbi lovas sérülés következtében lóra nem tudna ülni, nem szabad; úgy szintén nem szabad másnak, mint magának a lovasnak a lovat akadályon át segíteni;" — e pontban mind a két esetet csak úgy találom lényegesnek vagy tényezőnek, ha az versenyközben a többi lovasra gátlólag hatott, például a lovak közé való szaladással, vagy ostorijesztgetéssel s a t. Ha ilyesmi nem történt, úgy szerintem csak az szükséges, hogy a versenyközben felült lovas a kellő súllyal, mely az induláskor rajt ült lovas súlyának megfelel, érkezzék be. Kiveszem azonban azt az esetet ha a verseny feltételei úrlovarokat kötnének ki s a beérkező nem az volna. Ismételve gr. Szápáry Iván azon óhajtását, szólnának hozzá az érdeklettek és