Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-06-30 / 18. szám

292 Rögtönzött farkasvadászat. S. A. Ujhely május 21. Csak egy hirtelen keletkezett, kisebbszerü vadászatról teszem tudósításomat. A múlt napokban több rendbeli panaszt baliánk, hogy a Longban tanyázó farkasok nagy károkat tesznek. A Long egy lapályon elterülő tölgyes erdő, mellyben a Ronyva folyócska a Bodroggal egyesül. Az özv. Bretzenheim herczegnö helybeli urad. erdésze, Gúnya József úr a vadászatot tegnapra határozván, s mintegy 30—40 hajtót odarendelvén, néhányunknak hírül adta szándékát s mi befogatván — reggeli 7 órakor négyen ki is mentünk az erdőre, mellyben helyenkint a Ronyván és Bodrogon kivül többnyire keskeny hosszú tavak nagy sűrűségekkel váltakoznak, és most gulya, sertés-nyáj és ménes élvezik a nyári legelöt. Még a város végén azon újsággal lepettiink meg, hogy R. J. polgártársunknak szép kis csikaját épen azon éjjel ették meg a farkasok. A tanyán leltük már a bajtókat az ardai urad. vadászszal és még egy fegyveres kerülővel, s így hatan állhattuk el az első hajtást, a kökényest, melly a Bodrog kanyarulata s egy hosszú tó által képezett félsziget, keskeny s igy kevés vadászszal elállható. A hajtás igen hosszú, annyira, hogy a hajtó-lármát kezdetétől nem is hallhattuk. Épen csak kezdének az egyes kiáltások hallhatók lenni, midőn szomszédom — a fenn nevezett erdész egy lövést ejt. Én semmit se láttam. Mintegy tíz perczczel utóbb mind a ketten, kik jobbra még rajtam túl állottak — az erdész és urad. vadász kettős lövést tettek s a lövés után az erdész kiáltá a hajtóknak: „ne bocsájtsd, hajtsd előre !" Ismét egy idő múlva bal szárnyunkról baliánk egy lövést s a hajtók nem sokára hozzánk érkeztek. Elmentem tehát legelőbb megtudni, mi történt szomszédaimnál! Az első farkasra kissé távol, szembe lőtt az erdész, és ezt egy hajtó a Bodrogon átúszni látta. A vadász épen a Bodrog szélén állott, hol a második farkas tágas szabad tisztáson jött feléje s ö mintegy húsz lépésnyiről lőtt rá mind a két csőből, de szomszédom látván, hogy a farkas szalad vissza a hajtásba, maga is rá lőtt mind a két csövéből és a farkas ismét bal szárnyunkra jött ki, hol még egy harmadikat is láttak, s az egyikre az említett kerülő lőtt is, de sikeretlenül. A második farkasnak nyomait felkeresvén, láttuk, hogy az erősen vérzik, miért is egy-két ezer lépésnyire nyomoztuk, de végre is elvesztettük nyomát. Ekkor megpihentünk, falatoztunk, még két vadászpajtással szaporodtunk, kik Ujhelyből későbben indulván, az első hajtásban részt nem vehettek, és elállottuk az előbbihez igen hasonló másik hajtást — az Orolyt. — Itt a jobb szárnyunkon egy tisztáson jött ki egy szuka farkas, mellyet Török Pál barátunk mintegy hetven lépésnyiről leterített. Ez olly közel esett a tanyához, hogy az ottlevő emberek azt látván, lármát ütöttek s visszariasztották a nyomában jövő másik farkast, raellyre ugyan a szomszédvadász lőtt, de sikeretlenül. Nekem ezen hajtásban egy fiatal szalonka lábamhoz szállott, lenyúltam értté kezemmel, de kisiklott s vagy három öllel tovább reppent. Tehát nemcsak nagyobb hegycinken költ a szalonka, de lapályon is, ha nedves helyeket talál. Lelőtt farkasunkat gallyakra tettük egyik szekerünkön s úgy hoztuk haza, hol az erdész udvarán feltöretvén, kilencz kölyköt szedtünk ki belőle s így mivel