Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-06-30 / 18. szám

280 melly Rusticot megverte, báró Rothschild Janitorja King Tómtól volt, egy mindenesetre szép és nagy ló, de a mellynek nincs Derby alakja. A bárónak az idén jó istállója van; egy másik lova, a 4 éves Breeze, mindjárt a következett „arany billikomban" holt versenyt futott Elthammel s ez, a mint tudjuk, a Derbyben harmadik volt s most a döntő futásban Breeze ellen bátran győzött. S most a „Prince of Wales Stakes" jött és ebben Breadalbane várva várt megjelenése. Meg is jelent és győzött, de olly középszerű társaságban, hogy ha itt nem győz, örökös visszavonulást fújhatott volna. Nyolcz versenytársa közt legfélelmesebb volt Olmar, a Derby nyolczadik vagy kilenczedik lova s ez is 7 fontot adott neki. Bátran fogadtak tehát reá, annál inkább, mert versenykészebb volt mint a Derbyre s tulajdonosa Mr Chaplin 2000 et kapott 1000-re épen az indulás előtt. Á futás még csak kétséges se volt. Custance a kedvencz hátán a távoszlopig várt, itt lerázta magáról Olmart és Guinevret s canterben nyolcz hosszal nyert, de nyerhetett volna hússzal is. Győzelme feléleszté a Derbyelőtti lelkesedést iránta s ez ollyan nagy volt, mintha magát a Derbyt nyerte volna. Pedig erre nincs ok; Breadalbane-nek jobb társaságban kell menni, hogy hirnevét visszaszerezze. Derby futása az igaz megfejthetlen s Mr Chaplin egy „deteetive" rendőrt fogadott fel e titok megfejtésére, kinek ha ez sikerül, a Victoria-keresztre lehetnek érdemei. Az Ascot Stakesnek alig volt kedvencze, 12 ló indúlt s a verseny három ló: Tomato, Bally Edmond és Auditor közt függött, mellyek a távoszloptól együtt jöttek befelé; báró Rotschild Tomatoja azonban megelőzte a másik kettőt s ezek a második helyért holtversenyben érkeztek be. A napot egy jelentéktelen elegyverseny zárta be. A második napnak a „Hunt Cup" volt fővonása, a többi nagyon csekély érdeket nyújtott. Ennek határozott kedvencze Union Jack volt s megveretése nagy izgalmat szült. Huszonöt ló indúlt olly sikerült jó indulással, hogy egy ideig megkülönböztetni se lehetett valamellyik előnyét s a nagy mezőny mint egy rohanó szakasz a csatában robogott előre. A dombra felmenet b. Rothschild Camballja, Union Jack, Gratitude és Peon váltak ki; a kedvenczet azonban a teher (két és egy stone-al vitt többet) nyomni kezdte s Camball látszott nyerőnek, a nyerpont előtt azonban Gratitude előre szökött s félhosszal nyervén, tulajdonosának Mr. Robinsonnak egy kis kárpótlást nyújtott a tavali Cesarewitchért. A harmadik nap „the Cup-Day" volt az ascoti versenyek ünnepe s ennek a „Gold Cup" fő eseménye. A közvélemény e díjat Fille de l'Airnek vagy General Peelnek szánta volt, de inkább ez utóbbinak, mert a franczia kanczáról kétes hírek kezdtek szállongani, söt indulásáról is kétkedtek s így a győzelem General Peelre nézett, Mindamellett több jó lóismerö kétségét fejezte ki, valljon a dombos pálya fog-e tetszeni illy nagy alkatú lónak; azért nem is fogadtak reá s inkább Elyre fordíták figyelmüket. Mindössze hat ló volt indulandó; ezek közül Oppressor és Victorious kevés pártolóra lelt s a mint felnyargaltak, Elynek ragyogó conditi<>ja s könnyű szökellő actiója átalános megbámulást gerjesztett. General izzadott s hömpölygő lusta menésével kezdett nem tetszeni. Fille de l'Air hosszan elnyúlva s olly versenykészen min-t csak valaha, nyargalt az induló pontra s a szerencsés franczia istállóra új diadal látszott várni.