Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-06-20 / 17. szám

275 (köztük Monarque, Hospodar és Palestro), negyven tenyészkanezája, harmincz tavali s ugyanannyi idei csikaja van. Versenyistállóiban, Compiégne mellett Royallieuben és Angliában Newmarketen 50—60 lova áll Idomítás alatt. A franczia Derbyt 1858. 1859. és 1861-ben nyerte, két ízben Gladiator-vérrel, mellyhez Gontran is tartozik. — Gladiateurnek, az angol Derby s a párisi nagy díj nyertesének rajzát lapjaink jövő száma hozandja. E nevezetes ló pedigreeje következő: ap. Monarque any. Miss Gladiator, ap. Gladiator any. Taffrail, Sheet Anchortól. Monarque ap. The Báron, Sting v. The Emperor any. Poetess, ap. Royal Oak any. Ada, Whiskertöl. Gladiateur apja, anyja s apai nagyanyja (Poetess) már Francziaországban született, a többi angol tenyésztmény. Anyai nagyanyját Taffrailt gróf Waldstein Antal vette 1851-ben több más lóval együtt Angliában Peel tábornok ménesének árverésén s 1853-ban Francziaországba küldte ki, hogy ott a hozzá vér és alkat tekintetében kiválóan illő ménnel Gladiatorral fedeztessék. E keresztezés eredménye Miss Gladiator és Mademoiselle de Chantilly lett. 1853 ősszé vei gr. Waldstein A. kénytelen volt minden tenyész anyagján túl adni s miután ezt hasztalan kínálgatta fél vételáron a német tenyésztőknek: végre M. Aumont, az akkori első lótenyésztő és lóismerő Francziaországban, vette meg tőle nyolcz darab kanczáját, mellyeket később egész ménesével együtt Lagrange grófnak adott el. Gr. Waldstein A. múlt ősszel is 7 anyakanczát eladni kényszerülvén, daczára annak hogy darabját csak 600 forintra tartotta, egyet se volt képes Ausztriában (hol pedig a hét közül öt állott) eladni, hanem Francziaországba küldeni lett kénytelen, s ott valamennyit Mr. Delamarre vette meg. — Gladiateurt a franczia kormány az államménesek számára hír szerint 200,000 frankért megvette, de természetesen csak akkor veszi át, ha e ló valamennyi kötelezettségét lefutotta. Tulajdonosát Lagrange grófot a császár a becsületrend keresztjével ruházta fel s mint hírlik senátorrá nevezte ki. — Waterloo, melly Angliából az idomitásból gr. Henckel istállójába visszaérkezett, állítólag nem ugyanaz a ló, mellyet gr. Henckel Angliába idomítás végett küldött. Erősen hiszik, hogy bárhol és bármikép, e lóval valami escamotagenak kellett történni; s e hitet még jobban megerősítik a „Bell's Life" következő sorai: „A 3 éves Waterloo eladatott s John Scott istállóját Bécs fel^ indúlva elhagyta." — Útközben kellett tehát a kicserélésnek történni; annyi áll, hogy a megérkezett 3 éves Waterloo az elküldött 2 évesnek árnyéka sem lehet; annál inkább mert az öreg John Scott e lóról így nyilatkozott: — „Giles középszerű ló, Priam valóságos dög, Waterloo azonban jó ló." — — Vigourt eladja tulajdonosa Gr. Goltstein, állítólag azért, mert a handicapekben rá mért nagy terhekkel nem mehet. Az eladó mint hibátlanért áll érte jót, s e ló versenypályára és hágó ménül is egyiránt ajánlatos; ap. Voltigeur any. Miss Ann, ap. Little Known — Bay Middleton sat. — Chassaing, ki május 22-én és 23-án ismét két oroszlányt, egy hímet és egy nőstényt ejtett el, a védelemért mellyet a telepitvénynek a fenevadak ellen nyújt, a császártól Algériában noulatása alatt a becsületrend szalagját nyerte. — Halim egyiptomi herczeg M. Ross angollal fogadott s ezer fontot tett száz-