Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-06-20 / 17. szám

269 Ekkor Tourmalet is, talán kissé későn, felfelé jött, hogy istállótársán Déliane-on segítsen, de nem sikerült beérnie gr. Lagrange lovait, mellyek mint első és második haladtak a távoszlop felé. E ponton Pratt, ki eddig csak bajjal tartbatá vissza Grontrant a középen, megereszté lova fejét, a Lagrange-lovakat az állványnál beérte, könnyű szerrel elhagyta s két hosszal úgyszólván tetszése szerint nyert, A győzelem Gontran nagy sebességének tulajdonítandó s egyszersmind Pratt ügyes lovaglásának is, mellyel lovát a kellő végpillanatig kímélte. De azért Le Mandarin is kétségkívül jeles ló s gr. Lagrange istállója erejét bizonyítja az, hogy lovai illy nagy mezőnyben a második és harmadik helyet nyerték, mig Angliában egy Gladiateurje van. Délianeról, melly pillanatig sem volt a versenyben, tudjuk már mit farthatunk — semmit. Csupán Tourmaletre nézve lehet még kétség; nyilvánvaló, hogy későn kezdte a küzdést, különben jobb helyre tehetett volna szert. E ló verte meg minap Gontrant egy ivadékversenyben s most mindenki elismeri, hogy ez csak sajátszerű esetleg volt, melly többé ismétlődni nem fog. Gontrant b. Niviére, ki a Major Fridolin álnevet viselő Charles Lafitte szövetségese, nevelte; C. Pratt idomította és lovagolta is. E ló tavai Angliában ötször futott jó társaságban s kétszer nyert ivadékverseny ekben. Gontrant e győzelme a párisi nagy díj kedvenczévé emelte, pár nap múlva azonban megjött az epsomi Derby híre s a főkedvencz azonnal Gladiateur lett. A fogadásokban ekkor minden élénkség megszűnt; senki se kétkedett, hogy győzelmét fényesen ismétlendi a híres crack, mellyröl a franczia lapok azt mondják, hogy e ló nem ismer terhet és távolságot, hogy neki vágtatni annyi, mint a madárnak repülni, a halnak úszni, s hogy a ló, melly Gladiateurt megverje, még nem jött ki az anyja hasából ; míg az angol lapok röviden, de nyomatékosan, úgy jellemzik Gr. Lagrange lovának futását, hogy ha ez vágtatni kezd, a többi ló utána állni látszik, illy körülmények közt alig történtek jelentékenyebb fogadások; Gladiateur ellen l-re 3-at kértek, de kevesen vállalkoztak; Gontran dicséretéül szolgál, hogy szintén 1: 3 állott; Tourmalet néhány pártolóra talált, kik l-re 10-et elfogadni merészkedtek ; Vertugadin, Vermout testvére, 1 : 15 és 1: 20 értékű volt; Todleben, az angol istállók egyetlen képviselője e versenyben, mellyet Gladiateur Epsom gyepén már megvert? semmi bizalmat se keltett; Le Mandarin, gr. Lagrange e másik lova, természetesen szóba se jött, miután ennek csak az volt a feladata, hogy Gladiateurnek, ha kellene segítsen. E hat ló volt a valószínű induló — s így érkezett el a várva várt vasárnap, június 11-ke. Soha illy tódulást, illy népvándorlást a versenytérre még nem látott Páris, a tömeget jelezni elég a megjegyzés, hogy az állvány e napon 127,000 frankot jövedelmezett. Gladiateur megérkeztével künn a téren roppant izgalom, a kíváncsiság és meglepetés izgalma keletkezett. Túlzás nélkül elmondható, hogy e lóra rá ismer, a ki soha nem is látta, annyira különbözik minden más lótól. Ha Mandarin az öreg Monarquenak miniatűré másolata, úgy Gladiateur ugyanannak nagyobb kiadása s testvére Mandarin mellette csak évesként tűnik fel. Nem is hasonlítható más lóhoz, se Fille de l'Airhez, se Vermouthoz, se La Toucqueshoz; Gladiateur: Gladiateur s mellette a többi — nem létezik. A szem nem vehető el róla s eszébe jut az embernek t