Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-01-20 / 2. szám

.23 került mig felverhették, de ez végre sikerült, s meg is sebesítették. Ekkor egy más szakadékba menekült. Miután onnan semmi módon ki nem űzhették, a tisztek kénytelenek voltak leszállni a szakadékba. Csakhamar fö Iverték, de elillant anélkül, hogy czélba vehették volna. Nyomon követték és üldözés közben három vagy négy golyóval erősen megsebzettek. Erre a szakadék más felére csús zott a vad s itt történt a baleset. A tisztek ott látták egy fa alatt heverni, látszólag minden életjel nélkül; a kiabálással s a rádobott kövekkel mit sem gondolt s fekve maradt. Nagyobb biztosság kedvéért mégis Strike hadnagy tizenöt vagy húsz yardnyi távolságból bele lőtt. Ez felriasztotta a vadat; felugrott s többször felbu kva rohant át a szakadékon. Az indusok menten nagy lármával futásnak eredtek a parton lefelé. E zaj hallatára a tigris sarkon fordúlt s utánok rontott. Elsőben a tiszteket pillantotta meg, kik legényeik s második fegyvereik közelében együtt állottak: feléjök rohant, s minden lövésre, mellyek közül üt esett, meg megállott; de fejét nem bírták elfordítani. Az utólsó lövés üt yardnyi távolságban esett. Visszafordulván, hogy második fegyvereiket kapják kezökbe — ott látták legényeiket, egyik veszettebben futva mint a másik. Most hát a tisztek végkép a megsebesült tigris kénye-kedvére voltak hagyva. Strike hadnagy félre ugrott s felszaladt a parton, a tigris háta mögött. Buller és Fletcher hadnagyok szerencsétlenségökre lefelé futottak. A tigris nyomban utánok. Az egyetlen shikari, a ki közel maradt, lándzsát viselt, s ezzel szerencsétlenül megsebesítette Buller hadnagy lábát. Buller lebukott, s a tigris, melly épen most kapta meg Fletcher sarkát, ezt eleresztve, Buller bal karját ragadta meg. Buller iparkodott a parton lehömpölyögni s valahogy ki is szabadította karját, de ekkor meg bal térdét kapta meg a fenevad. Ismét iparkodott lejebb hömpölyögni, s a tigris annyira oda volt, hogy eleresztette. Buller még valami ötven yardnyira birt futni, akkor aztán eszméletlenül rogyott le. A tigris most Strike hadnagyot hallotta meg a szakadékban s utána indúlt, de szerencsére nem volt már elég ereje hogy megkaphassa. Az indusokat alig lehetett rábírni, hogy a sebesült tiszteket a tanyához segítsék vagy segítséget hívjanak, Khandallából csak másnap estére jöhetett segély, a mikor is dr. Maclean megérkezett, bekötözte a sebeket, Buller és Strike hadnagyokat Kirkeebe küldte, Fletcher hadnagyot pedig, ki kisebb sérülést szenvedett, magával vitte Khandallába. A sebesültekről örömmel jelenthetni, hogy lábadozó-félben vannak. A tigrist másnap, reggel halva találták. — A természet szívós élettel áldotta meg a macskafajt, s halálos kínjában a tigris meg párducz harapja és karmolja a mihez csak hozzá férhet. A mint elébb mondám, ha én vagyok a bivaly vagy a szikla, mellyet a sebesült párducz megrohant, rettenetesen megcsúfol a fenevad. De a mint egymás irányában állottunk, nem rohanhatott meg úgy, hogy én még egy második pattantyúval ne fogadhattam volna. A minap tanúja voltam, a mint egy haldokló tigris egy indust úgy megharapott, hogy ez harmadnapra bele halt, pedig e vadnak el volt törve a válla, s egy nehéz golyó át volt fúródva a hátán. Nem birt fekvő helyéből fölkelni s néhány percczel később kiadta páráját. Még egy esetről tudósít egy vadász ismerősöm. Ezeket írja: „Múltkor este egy