Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-05-10 / 13. szám

208 ' 16. A versenytér akadályait a verseny előtt ugratni nem szabad, s ha valamelly lovasra bebizonyulna, hogy azt tette, annak lova nem nyerhet ha elsőnek érkeznék is be. Franczia sportélet. IV. (A Bois de Boulognei versenyek pompája, három napja és Filie de l'Air győzelmei. — Baden-badeni verseny-módosítások. — A párisi ebkiállítás. — Grandmaison úr sólymai és az egyiptomi sólymászat). Húsvéthétfő, szép tavaszi nap s verseny a longchampsi téren: ez annyit tesz, hogy Párisban kevés ember marad s az összes lakosság a Bois de Boulognebe özönlik. Valóságos epsomi nap ez ; de milly különbség a két nemzet szokásai és viselete közt! Hová tódul e czifra népség— kérdhetné az epsomi zűrzavarhoz szokott angol; hová hajtatnak e fényes fogatok, talán valami udvari fogadtatásra? Legalább ezt kellene hinnie a pompából, melly a hintók bakjain és bennsejében egyiránt ragyog. Itt jő például négy koromfekete, ezüst szerszámban, postillonokkal á la Daumont, mi most a fő divat Párisban. A postillonok vadonatúj vörös selyem jacketet s ezüst bojtos fekete bársony sapkát viselnek a hófehér parókán. A lovak fején bíbor rózsa és sallang; a hintóban pompás öltözékü hölgyek között ül az ausztriai követ — s ha gomblyukában a zöld versenyjegy nem lógna, azt kellene hinni, hogy az udvarhoz megy. Utána négy világos pej, borostyánkő-sárga jacketes postillonokkal, lehetőleg még elegansabb mint az elébbi. Aztán baroucheok, aztán egy phaeton négy gyönyörű szürkével s csinos selyem öltönyü legénységgel; aztán egy kettős fogatú alacsony phaeton, hölgy tartja a gyeplöt, s eredeti ízletes sporting öltözékéről mindenki felismeri benne — herczegnőt. Aztán elláthatlan sora a magánfogatoknak ; a hátúi ülő két inas és a kocsis parókát, selyem öltönyt s a gomblyukban olly szinü rózsát visel, minő a lovak homlokán látható. De hát ezt a fényt és ponSpát ellepi majd a por, (mondhatná valaki) mire a hintók tömege a boulognei erdő túlsó végére ér, mi jó négy ang. mértföldet tesz. Por! Párisban erről szó sincs; a szajnai megyefőnök báró Hausmann gondoskodik arról, hogy a hintók jól öntözött hüs utakon gördüljenek s a fényes öltözékek visszatéret ép olly frissek és tiszták maradjanak, mint a kiinduláskor voltak. Az egész nem egyéb, mint a gazdagság, ízlés, divat, pompa és fényűzés tárlata, minőt a világ egy versenytere sem mutathat fel; hiányzik belőle azonban az angol gyepek tarka élénksége, jó kedve, tréfái, húmora s mindenekfelett az átalános szakértelem és érdekeltség, melly az angol versenyközönség minden osztályával közös. A császári pár s a koronaörökös jelenléte az egész udvarral, még inkább emelte a kép ragyogó jellemét. A napi lapon öt verseny állt. Az első többnyire 3 éves lovaknak volt kísérlete s kitűnt a nyertes Dogé, gr. Lagrange nagy alkatú lova Royal-Quand-Mémetől, mellynek actiója szép iramközben, de állva kissé nehéznek lustának látszik. A verseny közte és Lupin úr Feu Folletje közötti kérdés volt, mellyet azonban több hoszszal vert meg, míg a többi 9 versenytárs elszórva jött be. A második Prix de la Grotte eladó verseny volt; a győztes Callypige 2150 frankot nyert s árverésre bocsáttatván, tulajdonosa Daru vicomte 2750 frankért vásárolta vissza. A Prix de Gui-