Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-05-10 / 13. szám

204 tett. Az elmaradt vadász gyorsan lebukik s előre siet, ugrás közben készülvén a lö­vésre s olly pont felé halad, mellyen a medve forgását remélte. Jobban nem is vá­laszthatta volna állását, mert a medve aprón ügetve rögtön megjelent, bizva bizván elillanásában. Valami húsz lépésről dördült a lövés s az aczélhegyü golyó, roszúl irányozva, a havat súrolta. Eredménye mindössze az levén, hogy a medve félre ugrott és sebeseb­ben kezdett vágtatni. A lövész minden reményét második csövében helyezve, jobban czélzott s a jókedvű maczkó csakugyan nyugtatványozta az elől vett labdacsot, ma­gasan ágaskodott ugyanis elejével, nyaka és feje tájékán vett sebet jelezvén és sebe­sen tovairamlott, mindkét oldalán sürü sebvért hullatva. Miután még vagy egy óráig haladt — a kissé későn megoldott kutyák alig birták beérni — végre is fenyüre kel­lett másznia, honnan az öt üldöző vadászok lelőtték. A későbbi vizsgálatból kitűnt, hogy a golyó a nyakszirt, nyeldeklö és fül között csapott be, úgy, hogy ha félhü­velykkel feljebb, lejebb vagy kiiljebb vág, a medvének tűzben kell vala összeomlani. April 3-dikán négy medve került egy hajtásba és pedig egy nösténymedve két, másfél és féléves bocesal, valamint egy misantropikus különcz, melly társaság alkal­masint véletlenül vetődött össze. A sors gunyora ez nap sem engedte, hogy az annyit fáradozott herezegek lövéshez jussanak. Mind a négy medve, igaz, 130 lépésnyire haladt el Károly herczeg mellett a sűrűben, s ez a vadászat fáradhatatlan rendezőjét valamennyire kielégíthette, habár az óhajtva várt eredményt korán sem pótolta. Másnap egy medve s 15 vaddisznóból álló csapat lett becsapázva. A nagy tá­volság miatt csak délután 4 órakor lehetett az állásokat elfoglalni. A hajtók előre nyomúltak s a sertés vadat a lővonal felé szorították, holott a már előbb megmozdúlt medve oldalt kitört. Károly herczeg egy vadkant ejtett el, melly, noha húsban cse­kély volt, nagy alakja és súlya által feltűnt, igazolván a régi állítást, hogy a karpát­beli vadak a síkság vagy vadaskertek lakóit erőben jóval felülmúlják. A kitört medvét másnap egy mélységben bekerítették. Délután 3 óra felé a lö­vészek elfoglalták a hegy ormot, a hajtóvonal két oldalról állta el a mélységet, a medve forgóját pedig széles vonalban elfoglalván, előre nyomúlt a sejtett kijárás felé, melly tájban a lövészek voltak elállítva. Noha a medve csapája biztosan és kedvezö­leg ki volt nyomozva, némi kis kételyt annál kevésbbé lehetett elnyomni, minthogy a maczkó sokáig veszteglett s várakozás ellen igen lassan és körülvigyázva nyomúlt előre. A hajtóvonal ügyes vezetője azonban csakhamar fölismerte a medve taktikáját, melly bizonyosan gyönge pontot keresett, mellyen át elsurranhasson, ennélfogva meghagyta, hogy a hajtóvonalban süssenek el egy fegyvert. E müvelet megzavarta a medvét, melly is azonnal egyenesen a lővadászok állása felé haladt. Károly herczeg 120 lépésnyire, épen azon pillanatban vette észre, midőn a medve nehézkes ugrások­ban a hegynek fordúlt. Körülbelől 80 lépésről bordái közé röpített egy golyót, a má­sik lövést az egyenetlen terület megakadályoztatta. A medve a seb következtében dühösen fölingerelve a hegyorom felé sietett. Ott alig 12 lépésre új ellenséget pillan­tott meg; egy pillanatig megállt s Lipót herczeg,rögtön bal lapoczkája alá küldött egy aczélhegyü golyót, melly a jobb vállán kiment. A medve azonnal eltűnt egy hó­fuvatag mögött s olly sebesen tova iramlott ; hogy a második lövés csak 60 lépésről

Next

/
Thumbnails
Contents