Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-05-10 / 13. szám

204 tett. Az elmaradt vadász gyorsan lebukik s előre siet, ugrás közben készülvén a lövésre s olly pont felé halad, mellyen a medve forgását remélte. Jobban nem is választhatta volna állását, mert a medve aprón ügetve rögtön megjelent, bizva bizván elillanásában. Valami húsz lépésről dördült a lövés s az aczélhegyü golyó, roszúl irányozva, a havat súrolta. Eredménye mindössze az levén, hogy a medve félre ugrott és sebesebben kezdett vágtatni. A lövész minden reményét második csövében helyezve, jobban czélzott s a jókedvű maczkó csakugyan nyugtatványozta az elől vett labdacsot, magasan ágaskodott ugyanis elejével, nyaka és feje tájékán vett sebet jelezvén és sebesen tovairamlott, mindkét oldalán sürü sebvért hullatva. Miután még vagy egy óráig haladt — a kissé későn megoldott kutyák alig birták beérni — végre is fenyüre kellett másznia, honnan az öt üldöző vadászok lelőtték. A későbbi vizsgálatból kitűnt, hogy a golyó a nyakszirt, nyeldeklö és fül között csapott be, úgy, hogy ha félhüvelykkel feljebb, lejebb vagy kiiljebb vág, a medvének tűzben kell vala összeomlani. April 3-dikán négy medve került egy hajtásba és pedig egy nösténymedve két, másfél és féléves bocesal, valamint egy misantropikus különcz, melly társaság alkalmasint véletlenül vetődött össze. A sors gunyora ez nap sem engedte, hogy az annyit fáradozott herezegek lövéshez jussanak. Mind a négy medve, igaz, 130 lépésnyire haladt el Károly herczeg mellett a sűrűben, s ez a vadászat fáradhatatlan rendezőjét valamennyire kielégíthette, habár az óhajtva várt eredményt korán sem pótolta. Másnap egy medve s 15 vaddisznóból álló csapat lett becsapázva. A nagy távolság miatt csak délután 4 órakor lehetett az állásokat elfoglalni. A hajtók előre nyomúltak s a sertés vadat a lővonal felé szorították, holott a már előbb megmozdúlt medve oldalt kitört. Károly herczeg egy vadkant ejtett el, melly, noha húsban csekély volt, nagy alakja és súlya által feltűnt, igazolván a régi állítást, hogy a karpátbeli vadak a síkság vagy vadaskertek lakóit erőben jóval felülmúlják. A kitört medvét másnap egy mélységben bekerítették. Délután 3 óra felé a lövészek elfoglalták a hegy ormot, a hajtóvonal két oldalról állta el a mélységet, a medve forgóját pedig széles vonalban elfoglalván, előre nyomúlt a sejtett kijárás felé, melly tájban a lövészek voltak elállítva. Noha a medve csapája biztosan és kedvezöleg ki volt nyomozva, némi kis kételyt annál kevésbbé lehetett elnyomni, minthogy a maczkó sokáig veszteglett s várakozás ellen igen lassan és körülvigyázva nyomúlt előre. A hajtóvonal ügyes vezetője azonban csakhamar fölismerte a medve taktikáját, melly bizonyosan gyönge pontot keresett, mellyen át elsurranhasson, ennélfogva meghagyta, hogy a hajtóvonalban süssenek el egy fegyvert. E müvelet megzavarta a medvét, melly is azonnal egyenesen a lővadászok állása felé haladt. Károly herczeg 120 lépésnyire, épen azon pillanatban vette észre, midőn a medve nehézkes ugrásokban a hegynek fordúlt. Körülbelől 80 lépésről bordái közé röpített egy golyót, a másik lövést az egyenetlen terület megakadályoztatta. A medve a seb következtében dühösen fölingerelve a hegyorom felé sietett. Ott alig 12 lépésre új ellenséget pillantott meg; egy pillanatig megállt s Lipót herczeg,rögtön bal lapoczkája alá küldött egy aczélhegyü golyót, melly a jobb vállán kiment. A medve azonnal eltűnt egy hófuvatag mögött s olly sebesen tova iramlott

; hogy a második lövés csak 60 lépésről