Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-04-30 / 12. szám

zásokkal a résnek tartottak s csaknem fegyverébe ütődtek. Kapuszti menni bagyta a fiatalságot, neki az anyamedve kellett, melly nagyfontolva meg is indúlt s egyenesen a csapásnak — tehát öregünkkel szemben jött. Be is eresztette egészen hat lépésnyi távolra, ekkor eldördült lövése — s ezt pár percznyi síri csend követte. Öregünk meg se mocczant, de a medve sem; s mire a lövés füstje eloszlott és a felhőfoszlány megül kibukó hold a tájat bevilágította, látta Kapuszti, hogy a vad előtte elterülve fekszik. Egy golyó s két tört szeg forma vasdarab a medve szügyén be, a tüdő, sziv, máj és bél részeken keresztül egész a csuklókig hatott s a különben SZÍVÓS életű vadat, melly a legnagyobb példányok egyike volt, azonnal kivégezte. Másnap a két bocsra történt körvadászat, de ezek nyom nélkül eltűntek. S most tartsunk szemlét e vidék szárnyasai fölött. Ma egy éve szalonkáink javában és sürün üzekedve húztak s mártius 19-én lőttem az elsőt; az idén már április 10-ét irjuk és szalonkáink még sincsenek itt. Mi ennek az oka? úgy vélem a hoszúra kinyúlt tél, egy perezben eső, a másikban napfény, most fagy, fagyra hó, és illyen elemi változások késleltetik a várt vendégek érkeztét, mellynek pedig óhajtva nézünk elébe, mert 20—30 napig megtartják nálunk tanyájukat, s este vagy hajnalban 10—15 perczig tartó búzásaik kedves éleményt nyújtanak. Sárszalonkának e vidéken híre sincs. Kacsát csak télben, ha az alvidéki lápok befagytak, patakjainkon lőhetünk. Császármadár meglehetős számmal van; most kezdvén a párosodási, hívásra a vadász fölébe száll vagy a földön igen közelre fut. Siketfajdnak, bár ezelőtt tanyázott havasainkon, most mintha kiveszett volna, sehol semmi nyoma, de alig pár állomásnyi távolra innen, Szatbmár megyének északi részén, különösen az Avason, Ugocsa megyében Salánk vidékén s Illonczán elég, de legtöbb található Tamás Várallya, Bábony és az úgynevezett Turcz allján. Párosodásukat mártius 10—15-ke táján kezdik, egész éjjel s kivált reggel nap feljöttével mértföldnyire hallani bugyogásaikat. Mult évben többször volt alkalman Juhász Ferencz Túrczbánya igazgató barátommal kirándulásokat tenni s ritkán eredmény nélkül. Sokan az mondják: minthogy a siketfajdhoz tartozik, legjobban lőhető a dürgési idényben. Nem tagadom, nékem azonban, ki számtalanszor tettem kísérletet, soha sem sikerült. Annyira szemes állat, hogy — ha szinte 6—8 kakas volt is együtt, a legnagyobb figyelem s kúszás után sem lehetett lövésre megközelítenem. A Tamás Várallya s Bábony községek határán átvonuló Hodos víz partján elterülő cserjés rétség legkedvesebb tanyájuk. Ide rögtönöztünk leskunyhókat s már a hajnal bennük talált. Jött is sokszor csoportosan; leszálltak a földre s úgy viaskodtak. Gyönyörű vörös szemöldje, hollószin nyakához s fekete testéhez rendkívül illik, míg berzenkedése ékes farktollaival, mellyeket ollykor ollykor szétterít, élvezetes látványt nyújt. Mi tehát a vadászati tilalom tárgyában legközelebb kibocsátott körintézvény ellen vétettünk, mert e vidéken a nyirfajd-vadászatot rendesen augusztus elejével kezdettük és csak april 15-ike táján fejeztük be. De miként is lehet az, hogy a fajdmadarakra mártius 1-étől septemberig, a szarvasra pedig január 1-étől szintén septemberig tilos a vadászat, holott a szarvas rigyetés vagyis az üzekedési idény septembertöl octóber végéig tart s gyakran 5—6 sutával egy agancsár, a nyirfajdnál pedig többnyire egy jércze után 6—8 kakas is látható. Bár a szőrmés és szárnyas