Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865
1865-04-20 / 11. szám
178 a kópékat,, ő maga pedig siessen utánam. A vett utasítást pontosan teljesítve, csakhamar mellettem volt a szerencsés alkatú ficzkó, kit vastag lábszárai legkevésbé sem gátolnak a sebes járásban, söt izzadni sem szokott, bármilly meredek sebes mászásában sem. Ezalatt kopóim a déli oldalra haladtak, hol azonnal hajtani kezdettek sebesen és vékonyan csaholva; a sebes csaholást dühös ugatás, faldozás váltotta fel, mint midőn medvét vagy vaddisznót szoktak hajtani s mivel nem egy eset volt már arra, hogy azon a hegyen medvével vagy vaddisznóval volt ügyem, kétkedés nélkül hittem, hogy kopóim nagyobb vaddal viaskodnak. Minden tétova nélkül puskám töltése változtatására gondoltam tehát s hozzá is fogtam, a kihúzott apró göbecs helyébe golyót akarván tenni, mit azonban a magammal hozott kisebb tarisznyában nem találva, legényem mondá, hogy van nála egy darab, de csak a kisgolyó-öntőből s azonfelül kissé meg is van hosszítva, hogy az ő rozsdásába beférjen (neki is volt puskája, mellyet ö rozsdásnak nevezett). Csak ide vele, szóltam, annyi csepüt göngyölök reá, a mennyi csövem öblét betöltendi. Perez alatt balcsövemben volt a golyó s haladtunk mind a ketten a hegy másik hajlására, hol alig állottam meg, midőn kopóim ismét a kezdett hangon vékonyan csaholva hajtottak s rövid hajtás után egy nagy hegyi nyúl bukott ki. Milly csalódás! boszúságomban a szegény nyulat a golyóval oldalba lőttem. De hát miért ugattak kopóim, mint nagy vadra? Ennek okát az fejté meg, hogy két idegen kopó is volt a nyúlfelütésnél, s ezek is követni akarták a béreztetőre futó nyulat, enyémek pedig az utjokat állották s mindegyik elől akart menni. — A leirt eset után mintegy két héttel, bányászias érczgyüjteményem rendezéséhez fogtam s észrevettem, hogy gyűjteményem 106-ik darabja, egy dió nagyságú, az éreznemböl higany által kivett, kiégetett, mintegy négy latos ezüst darab hiányzik. De rövid nyomozás után rájöttem, hogy azon ezüst darabot legényem vette magához, midőn egy alkalommal e szobába a kopólánezokért ment s azt ónnak tartva, őszinte bevallása szerint abból 4 darab golyót kevés ólommal vegyítve öntött, hármat ő maga lőtt el, a negyediket pedig az említett helyen és napon nekem adta. így jöttem rá, hogy ezüst golyóval lőttem nyulat. Juhász Ferencz. — Schnaebeli festész és photograph (Berlin u. d. Linden 70 sz.) a legsikerültebb ló-pothographiákat készíti, mellyeket eddigelé láthatni alkalmunk volt. Legközelebb Doncaster, Lottery, Ellinor, Erna, Emeritha, Pauline, Fontenoy, Gaillard, Fauconberg, Tuscarora, Euclid, Rothschild, Biévre és Eífenberg hasonmásai jelentek meg nála nagyobb és kisebb kiadásban. A 14 képből álló nagyobb gyűjtemény ára 9 tallér 10 garas ; a kisebbé 4 tallér és 20 garas; egyes lapé 15 garas. Ajánljuk a kedvelök figyelmébe Schnaebeli urat, ki photograph-készületével Magyarországban körútat tenni készül. A budapesti hajosegylet regattájának sorrendje. Június 6-án. I. A budapesti hajósegylet liag-y díja, 100 arany. Versenyezhet minden, bárhol készült hajó, melly nem hosszabb 40', nem keskenyebb 2' 8", nem sekélyebb 1' 4"-nál. Öt egyén, négy evezős és a kormányos, kiknél kötelező, hogy valamelly evező-egylet (rowing club) tagjai legyenek. Tét minden személytől 3 arany, bánat az egész ; távolság 1% ang. mértföld, ( 3/ 4 m. fölfelé, 3/, lefelé). A második hajó a tételét menti. Bejelentési és tétbefizetési zárnap május 1.
