Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-04-20 / 11. szám

171 jávai köszönti s ugyanazon pillanatban a mellette lévő kiszáradt fenyőn keres menedéket. Lábai még közel voltak a földhöz, midőn a sebétől bőszült vad a fa alljához szökik s ennek törzsét harapja, marja, kérgét körmeivel foszlányokká tépi és a környező bokrok ágait vicsorgó fogakkal s ordítozva szaggatja tehetlen dühében, mert Erdődy már ekkor a száraz fa tetején ülve fegyvere újra töltéséhez fogott, de mielőtt ezt bevégezhette vo'na, a bőven vérző s kinjában orditó állat tova indúlt. Képzelhető, milly izgalmak közt jött le a fáról fiatal barátom s tanyánkra sietve, onnan három arabot vitt magával, a sebzett s bő sebvért hullató vad nyomozására. Mindezekről mit sem gyanítva értem vissza sátrainkhoz s legényemtől tudtam meg a történteket. Fegyvert váltva, azonnal a színhelyre akarok sietni, midőn kedvetlenül visszatérő barátommal találkozom. A sebvért jó távolságra követték, de az arabok puhasága miatt végre is fel kellett hagyni a további nyomozással, mert ezek a sebzett oroszlány keresésével járó veszélyeket ismerve, a nyomot hihetőleg szándékosan vesztették el. Az alkony beállta miatt e nap már mit sem tehetvén, másnap Erdődy, én és legényem új nyomozásra indúltunk; a sebvér azonban elveszett s vele a nyomok is egy völgy előtt, mellyet az oroszlány rendes forgójának ismertünk. Hinnünk kelle, hogy patakot keresett a sebzett vad; nyomozásunk azonban itt sem vezetett eredményre s nem találtunk oroszlányt, de találtunk egy megfizethetlen szénégetőt, kitől megtudtuk, hogy vaddisznót cserkésző két franczia vadász még tennap este hazatéret, közel az úthoz rekedt ny öszörgést hallván, köveket dobált a bokorba, honnan a nyögések hangzottak a hol a haldokló nőstény oroszlány mozdulatlan feküdt. Megfoghatlan! a francziák nehéz kövekkel verték agyon a derék állatot, s a helyett hogy egy jól irányzott kegyelemlövéssel vetettek volna véget fájdalmainak, koponyáját törték Össze. Nagyobb lévén a teher hogy sem elszállíthassák, lebúzták a mint tudták bőrét s véletlen zsákmányukkal Batna felé haladtak. Erdődy barátom azonnal a francziák után indúlt s még Batnába érkeztük előtt utóiérvén őket, visszafoglalta tőlük az élte koczkázásával kiérdemlett s az általuk legnagyobb készséggel átengedett bort. A golyó a sziv fölött hatott a vad testébe s a bal vállcsontba fúródva maradt. B a t na, april 9. Tegnapelőtt hoztam e városba a lakosság tapsai és szerencsekívánatai közt egy oroszlányt. Három jött egyszerre, de csak egyre lőhettem, melly első lövésemre összerogyott, hogy fel re keljen többé. Húsából küldök a pesti casinónak, mihelyt idom megengedi, leírom ön lapja számára az eseményt; most nem lehet, mert 7-én érkeztem, 8-át kegyeletes emlékezésnek szentelve, csendben töltöttem s ma indulok vissza a hegyekbe, hol oroszlány és párducz szép számmal van. Gr. Széchenyi Béla.