Vadász- és Versenylap 9. évfolyam, 1865

1865-03-20 / 8. szám

113 velje." — Erre ismét M. Vaillant felel a „Le Sportban" s arra hivatkozik, hogy ő a midiandi verseny előtt az intézőknek kijelentette volt, miszerint másik lovával Démonnal akar nyerni s l'Africaine csak ennek fogja a versenyt csinálni. Ha ez áll, Vaillant urat nem terhelheti vád. A franczia Jockey Club egyébiránt a gyepcsalók ellen elég szigorúan lép fel. Legközelebb egy M. Ducort tiltott el a versenyzéstől, kibizonyúlván reája, hogy egy lovat — fogainak megráspolyozása s az ellési bizonyítvány meghamisítása által, koránál fiatalabbnak adott ki. llly példákra valóban szükség is van ott, hol a versenyek olly nagy mérvet öltöttek már, mint Francziaországban, hol jelenleg a pályagyepek száma 105. Ezeken a kitűzött díjak összege, a tét- és bánatpénzek nélkül 800,000 forint, a mellyből 575,000 síkversenyekre, 160,000 akadályversenyekre s 65,000 íigetőversenyekre esik. E szép versenybudgethez a kormány mintegy 200,000, a császári család 40,000 forinttal járul, a többit pedig magánosok alapítványai és adományai biztosítják. A fényűzési • RZ CLZJ R hintós és hátas, park és versenylovak szükséglete napról napra növekedik Francziaországban. Volt idő s még nemis olly régen, midőn egy egy angol telivér majdnem ritkaság gyanánt tünt fel Párisban s már milly roppant ezek száma! Szinte mániává lett kitűnő lovat bírni, s habár az ízlés magában jó is, még sem ment egészen a nevetségestől, tekintve mint használtatnak fel s milly modorban lovagoltatnak e szép állatok. Ez utóbbi megjegyzés egy Párisban lakó angolé, ki ezt elég önzetlenül mondhatta, mert egyúttal bevallotta azt is, hogy az angol árveréseken épen a francziák concurrentiája veri fel olly magasra a lovak árait. De nem csak az egyesek, hanem a kormány is élénk érdekeltséget fejt ki a lótenyésztés körül. Már harmadéve említők, hogy a kormány több állami ménest megszüntetett s megengedte, hogy ezek helyett magános vállalkozók is tarthassanak (kormányfelügyelet alatt) országos hágóméneket. A törvényhozó test elé terjesztett miniszteri jelentésből olvassuk most, hogy a mult évben 965 illy orsz. hágómén volt egyesek birtokában, mellyek közül 707 teli- és félvér. E vérlovak számának növekedését okvetlen előmozdítja még a kormány azon ujabb intézkedése is, hogy ezentúl a kiállított csikó-ló jutalmazásánál, csak telivér méntől nemzettek lesznek díjazhatok. r Atalános azonban az elismert panasz, hogy a franczia lovak roszúl vannak idomítva vagy betanítva. A kormány itt sem mulasztja el az ösztönzést; a jól betanított lovak számára a múlt évben 24,000 forintnyi díj volt kitűzve; az említett miniszteri jelentés azonban folyvást panaszolja a hiányt s azt tartja, hogy Francziaországnak e tekintetben semmire sem volna nagyobb szüksége, mint olly első rendű lovászokra és kocsisokra, minőkkel Anglia bővelkedik, s minők a franczia földön a jól betanított lovaknál is sokkal ritkábbak. A lóügy iránti érdekeltség és szenvedély bizonyítéka az is, hogy a kitűnő franczia festész M. Olivier Pichat a májusi mütárlatra egy nagy versenyképet készít, melly a legjelesebb franczia akadályverseny-lovak futását fogja ábrázolni, a rajtuk ülő tulajdonosok —• M. Talon, de Pierres, gr. Cossette és St. Germain, hg. Caderousse, s többek hü arczképeikkel.