Vadász- és Versenylap 8. évfolyam, 1864

1864-02-28 / 6. szám

96 szerepelt az angol versenyeken. E mén, melly vérét és származását az erős, csontos, sok lényegü testalkattal sa Cameltől öröklött marral tanúsítja, mindenesetre a legjelesebb telivér mének egyike az országban. Announcement és Bodkin kanczáktól ellett csikait nem sokára látni fogjuk gyepeinken. •— Napoleon herczeg meudoni szarvas kopászatairól egy szemtanú nagy dicséröleg nyilatkozik. Levele régibb — még karácson előtti keltű ugyan, e vadászatok ismertetése végett azonban még is érdemes lesz belőle a következőket közölni: — „Egy angol barátom, kivel Meudonba kilovagoltam volt, bámulva mondá, hogy szinte Angliában képzeli magát. A mezőny ötven és száz lovas közt változik; lovaik majd mind kitűnők s a vadászati modor sokkal nyugodtabb és pontosabb, mint bárhol másutt a franczia földön. A lovasok angol jelmezben, veresben, jelennek meg, és — a mi több, jól lovagolnak. Többnyire néhány lovashölgy is, fekete szegélyű skarlát amazon öltönyt viselve , vesz részt a vadászatokban s teljesen élvezi a sportot. Szebb látvány alig képzelhető, mint a találkozó a meudoni erdőkben. Meudon vidéke erdőkkel tarkázott síkság; a pagonyokat fasor-utak szelik át s az utak mellett mindenütt sövény vagy korlátnélküli árkok vonúlnak. A szarvast szekérről bocsátják el az erdőben, egy nap néha hármat is — s minthogy valamennyit rendesen elfogja a falka, egy sem honosúl meg az erdőben s nem nyújt oly sportot, minőt az erdők régi lakosa. A vadászat leginkább az emiitett fasorok közötti fel és le vagtatásból s néha a sikon át nyargalásból áll, mikor aztán az árkok is szerepelnek s a hölgyeknek alkalmat adnak lovasképzettségük kitüntetésére. Atalában kőnnyüszerü az egész, de kellemes és vonzó s van benne valami je ne sais quoi. A herczeg nyájas, udvarias s mindenkit szívesen lát. Külseje kifogástalan s bár nagy teherrel — de jól, legalább olly jól lovagol, mint épen szükséges. A gyalog és lovas piqueurök jól vannak öltözve s jeles lovakat ülnek. A falkát csomónként viszik a találkozóra s gyalog ostorászok tartják pórázon, mig a lovasok — a testük körül tekerődző roppant trombe-okon megfújják a brisée-t. A kutyák gyönyörűen hajtanak sha a szarvas kitör a sikra, nem igen hagynak neki visszatérésre időt. Két három ang. mértföldnyi távolság talán a legnagyobb e vadászatokon s épen elég is a társaságnak. — Ki a telet Párisban tölti, jól teszi ha egyszer kétszer kirándúl Meudonba. A találkozás egy órakor szokott lenni s igy jókor oda ér az ember, ha csendesen Bellevuebe lovagol, ott pompás villás reggelit költ el a Téte Nőire vendéglőben s aztán Villebonneban vagy hol a találkozó van, ö császári fenségénél elvégzi a rövid tisztelkedést. — Syrhaptes paradoxus a neve a tyúkfélékhez tartozó madárnak, mellyet a múlt évi nagy szárazság seregesen hajtott el hónából, közép-Ázsia és a Chinamelléki nagy pusztákról. Lapjaink múlt évi folyamában többször volt szó e madárról, mint a melly 1863. évi május végén és junius elején Európa több pontján, legsűrűbben Helgoland körül — s hazánkban is megjelent; az itt lőttekből két példány n. muzeumunkba került. A hozzánk költözöttek közül több úgy látszik télre is itt maradt, mert a pesti vadpiaczon e télen kettő fordúlt meg, de már külsőleg romlott, kitömhetlen állapotban; most ujabban pedig szegedi levelezőnk O. A. úr tudósít, hogy a szegedi határban egy öreg puskás pár madarat lőtt, mellynek nevét ott senki sem tudja. „Ezen állat feje — írja O. a. — inkább a pacsirtáéhoz mint a fogolyéhoz hasonlít;